Az előző két éjszaka egyszerűen katasztrófa volt, Regi kb. húsz percenként felsírt. Tegnap már magunk közé vettük, de az sem használt. Tegnap lehetett az oltás is oka a nyugtalanságának, de az előzőre max. a foga a magyarázat. Túl vagyunk a 18 hónapos oltáson is, apám végül mégis vállalta, nem vittük be a kollléganőjéhez, mert az egyik kismama valószínűleg éppen a váróban szedett össze lepkehimlőt, ami a gyerekre vagy rá nincs nagy hatással, de a magzatnak a vérképző szerveit károsíthatja. Az a baj a lepkehimlővel, hogy amikor a kiütések jelentkeznek, már nem fertőz, előtte, a tünetmentes időszakban meg nagyon agresszíven.

Kicsit bánt a lelkiismeret Bogyó miatt, úgy érzem, közel sem fordítok rá annyi figyelmet, mint anno Regivel. Napközben, ha leülök, néha érzem, hogy mocorog, ahogy most is, de ha Regi ébren van, annyira lefoglal, hogy nem tudok a kicsire is figyelne. Persze, majd ha Bogyó nagyobb lesz, más lesz a szitu, akkor érzem majd simán. De Reginél volt, h hétvégén lefeküdtem az ágyra kettőkor, mert tudtam, hogy akkor aktív, most meg erre esélyem sincs. Mi lesz, ha megszületik? Vagy akkor már úgyis kiköveteli magának a figyelmet? Vajon ő ebből mennyit érez? Sokkal kevesebbet beszélek hozzá, kevesebbet simogatom a hasam, mondjuk ez a nőgyógyászok szerint jobb is, talán mert nem készteti összehúzódásra a méhet. Ha jobban belegondolok, akkor Regihez sem beszéltem rengeteget, csak a végén inkább.

Pénteken UH, várom már. Azt már tudom, hogy az AFP-eredményem jó, a biokémiai is rendben van, nagy baj tehát nem lehet és ez a lényeg. Azért kíváncsi lennék az arcára meg a nevére is, de ez utóbbi rajtunk áll. Anno Reginél meg voltam veszve egy névért, R. most rám hagyta, hogy lehet akár az is, de most meg valahogy nem vagyok meggyőződve, h ez az igazi. Sok baj van velem.