adopt

Regi sem úszta meg. Tegnap éjjel ötször hányt. Ivott egy korty vizet, már jött is ki belőle. Szegényt annyira sajnáltam. A lelkem amúgy sem volt jó, de ez nem nem kellett volna. Ma már minden oké volt, remélem, átment rajta.

Nyugodt utolsó heteket akarok! Holnap töltöm a 37-et.

Immár a 36. héten járok, járunk. Hihetetlen. Néha nagyon soknak tűnik a hátralévő pár hét, néha meg nagyon kevésnek,. Én szeptember 5-re tippelem a lányt, majd látjuk, mikor jön. A hasam mindenesetre lejjebb ment, erre nem emlékeztem Reginél, de biztosan így volt nála is. Most mondjuk nagyon látványos volt a dolog, mert szombaton történt, amikor kutya rosszul voltam. Hasmenésem volt, hánytam, semmi erőm nem volt. R. mindent megcsinált Regi körül, öltöztette, pelenkázta, voltak játszótéren többször is. Regi meg teljesen kivirult ettől, nagyon apás az utóbbi időben, én meg nagyon örülök neki. Egy pillanatig sem aggódom miattuk, mi lesz, míg én kórházban leszek.

Az már rosszabb, hogy R. is elkapta ezt a nyavalyát, ma ő volt rosszul, de nagyon és még ügyeletes is a héten. Komolyan mondom, nem tudom, hogy bírt egyáltalán felkelni az ágyból. de végigcsinálta a napot, igaz, fél almát evett csak, de attól is csak rosszabb lett a helyzet. Remélem, rajta is átmegy egy-két nap alatt és Regi megússza.

Pénteken végre elmentek a szigetelős emberek. Ezek már újak, a régi eltűnt, nem is jelentkezik, hogy megadná a pénzünket, vagy valami. Nagyon elegem volt ezekből is, kb. 80 ezerrel lett több az anyagköltség, mint amiről előzetesen szó volt. Mikor kérdeztem a mesterről, hogy ez hogy lehet, csak nézett. Nem lehet normális mestert találni? A nemesvakolat nem is lett tökéletes, ami azért is bosszantó, mert igen drága az anyag. Amikor meg közölte, hogy kellene még három-négy vödörnyi vakolat (egy vödör 8 ezer forint), nem szóltam semmit, bejöttem, elsírtam magam, aztán lehiggadtam, kimentem és leüvoltöttem a fejét. Nagyjából kétszer annyit kent fel a falra, mint kellett volna. ÁÁÁÁÁ! Anyáméknál dolgoztak, utólag bevallották, ez az ember nem a szépségre, hanem a praktikumra megy. Kösz! A nagy praktikum az volt nekik, hogy mindenre közölték, hogy ezt nem lehet megcsinálni, meg azt sem. Pl. nem kell az ablak felé befordulni a szigeteléssel, mert minek. Vagy nem lehet a nappali panorámaablaka alá szigetelést rakni, mert nekik ahhoz sokat kell hajolgatniuk. S ezer ilyen, Volt, amit ketten csináltunk meg R-rel, annyira meguntuk a kifogásokat.

Ugyanezen a napon kirúgtam a takarítónőt is, akit három hónapra vettünk fel, de három alkalmat bírt csak. Eleve úgy állapodtunk meg, hogy nxolctól délig van 3 ezer forintért alkalmanként, de 11-kor mindig lelépett. Ami ezer forintos órabért jelent. Khmmm. De végül az tette be a kiskaput, hogy nem csinált semmit, csak látszattakarítást. Nem törölte le a port, nem porszívózott rendesen, a szőnyeget csak körülmosta, nem mozdította el, stb. Végül találtunk egy csajt 600 forintért, velem egyidős, jónak is tűnik. Ma szegény csak ablakot mosott, levakarta azt, amit a mesterek rákentek ragasztót, nemesvakolatot, mert hiába adtam nekik rossz lepedőket (direkt tűrtam erre a célra rongyokat), képtelenek voltak arra vinni, ahol dolgoztak, A füvünk is tropa. Nekem így is megmaradtak a lépcsők meg a bejárati ajtó levakarása, de miután ma kitakarítottam, kipakoltam a spájzot és kivasaltam mindent, nem volt rá energiám. Majd holnap

Megyek reggel CTG-re. :)

Nagyon mérges vagyok. Jól átvertek minket. A mester, aki a szigetelés csinálta volna, elkérte a pénzt az anyagra és eltűnt. Illetve nem tűnt el, mert állandóan hívogat minket és mesél, de pénz az nincs. Mindig azt mondja, hogy tartoznak neki egy nagy cégnél. Ma R. kiderítette, a cég évek óta nem áll kapcsolatban vele, sőt, ő lopta meg őket kétmillióval. Éljen. A rendőrségen már ismerik, igaz, nem ezen a néven, mert időközben nevet változtatott emberünk. Szóval azt hiszem, futhatunk a pénzünk után. Feljelentettük, ennyi az elégtétel.

Ma megjártam a fogorvost, mert tegnap érzékenynek éreztem az egyik fogamat. Lyukas volt. Azt mondta a doki, kívülről egy nagyon apró rés volt csak rajta, alig lehetett észrevenni, de aztán mélyült. Most, hogy megy ki a fájdalomcsillapító. azért fájdogál, de nem vészes. Mindig az jut eszembe, hogy a szülés ennél ezerszer rosszabb lesz. Mondjuk minden nap elmondom, hogy nagyon gyors szülés lesz ez is. S hiszem, hogy valóban így is lesz.

Holnap kimegyünk a szülők nyaralójába. Mi reggel, R. éjjel és szombaton jövünk haza.

Most olvastam egy blogban, ahol a szülők éppen nyaralnak, hogy csak külön tudnak enni, mert a Regivel egyidős gyerek nem bír ki húsz percet. Nekünk ezzel nem volt gondunk. Igaz, csak első nap kértünk etetőszéket és elkövettük azt a hibát, hogy hagytuk a gyereket egyedül enni. Minden rizsben úszott a végére, biztos örültek nekünk a szállodában. Második nap már rendes széken ült és nagyjából etettem, akkor nem hagytunk nagy disznóólat. Regi mondjuk alapvetően nyugis gyerek, szerencsések vagyunk vele. Ritkán hisztizik. Igaz, tegnap fél percenként elsírta magát a semmin, szerintem a foga kínozta, mert nagyon fehérlik már a második szemfoga is.

Bogyó meg alapvetően csendes, óvatosan rugdos, csak ritkán teszi be a lábát a gyomorszájamba, akkor viszont órákig úgy marad, nem lehet kisimogatni, mint anno Regit. Ha jól számolom, még kb. egy hónap van hátra. Várom is, meg nem is, hogy elteljen. Mondjuk azt nagyon jól mondta az egyik barátnőnk, hogy ezt a testvérkérdést a lehető legtermészetesebben kell kezelni. Nem kell a gyereket sem jobban, sem kevésbé szeretni, mint eddig, minden alakul magától. Ritáéknál most van egy kis féltékenység, Luca közölte, hogy rá már nincs is szükség. Gondolom, zavarja Zsófi, csak ezt nem tudja vagy akarja megfogalmazni. 

Ha belegondolok, hogy egy hete a Balatonon voltunk, elfacsarodik a szívem. Mert olyan jó volt. Hétfőn mentünk és végül egy napot hosszabbítottunk, így csak szombaton jöttünk haza. Reginek arany élete volt: reggeli, strand, ott játszótér, úszás, vízi dagonya, kis alvás, aztán megint játszótér, vacsora, játszótér. Minden róla szólt és annyira, de annyira élvezte. Mi is pihentünk, ketten azért csak könnyebb, mert míg az egyik szórakoztatja, a másik olvashat. Mondjuk nem nagyon kell szórakoztatni, talál magának vicces dolgokat. A mászókán mint a majom úgy megy fel, amikor 180 centi magasan volt, csak én aggódtam, mivel én a magam 165-vel már nem nagyon értem volna el, ha baj van, de nem volt. Nagyon sokat fejlődött az amúgy is szép mozgása.

Voltunk állatkertben is. Bejött neki, persze minden kutya meg cica neki, legalábbis szóban. :) S rengeteget sétált, nem nagyon vittük a babakocsit, hogy ne is legyen neki kísértés, de jött is szépen, aztán néha bevetette az apataxit. A fuvardíjat puszival fizette ki.

Egyetlen negatívum az volt, hogy állandóan hívogatott minket a szigetelős ember, hogy majd ekkor meg akkor adja meg a pénzünket, persze azóta sem adta meg. Kész Andersen az ürge. Olyan meséket talált ki, hogy csak néztünk. Pénzünk azóta sincs, 270 ezer forintért futunk. Lassan feljelentjük, már van ügyvédünk is, most ő próbál meg rá hatni. Egy nap nem vettük fel neki a telefont, aznap csak engem 35-ször hívott. Nagyon mérges vagyok rá. Ez szó szerint lopás, jogilag meg csalás. Az a szerencse, hogy van átvételi elismervényünk, csak nem sokra megyünk vele, ha emberünk elköltötte a pénzt és nem tud fizetni. Az is lehet, hogy leüli, de nekünk abból egy fillérünk sem jön vissza. 

Mesterek sehol. Állítólag rossz méretet hoztak mindenből a boltba, hungarocellből nyolc centist a tizenkettes helyett, paplanból ötöst a tízes helyett. De a vállalkozó fogadkozott, hogy héfőn reggel hattól este tízig itt lesznek. S hatkor kinyit vajon nekik a bolt? Nem hinném. Akkor meg mit csinálnak?

Ágy sehol. Ma este kilenckor telefonáltak, hogy holnap délelőtt jön valamikor. Ami persze lehet délután is, mert Pestről indulnak, mennek Szolnokra, Ceglédre és utána hozzánk. Oké, még egy nap dekkolás itthon. Mondjuk nem is baj, legalább hármasban leszünk végre.

A súlyomat már én is soknak érzem. Naponta háromszor mérem magam. Nem vagyok ép. Kényszeres lettem. Az a baj, hogy alig eszek, igaz, az átlagos fél liternél többet iszok és megy fel. Nem értem. Para.

Tegnap éjszaka azt hittem, szülök. Szép szabályos, bár a rendes szüléshez képest gyenge, egy perces fájásaim voltak. Kb. egy órán át tűrtem és pánikoltam, mert a 30. héten csak nem kellene még világra jönnie Bogyónak, maradjon még minimum öt, de inkább nyolc hétig. Meg azon agyaltam, hogy ha kórházban kötök ki, akkor ki vigyáz Regire. A szüleim elutaztak, a tíz km-re lévő anyósom meg olyan távolinak tűnt. Most ez már persze vicces, de tegnap éjjel nem volt az. Este eleve borúlátóbb vagyok. Aztán elmentem zuhanyozni, erre kelt fel R. is és pánikolt ő is, hogy mi lesz, hogy elveszítjük Bogyót. S féltem én is. Valahogy olyan természetes, hogy itt van, talán nem is voltam érte elég hálás, de most, hogy hirtelen baj volt, nagyon megijedtem. Mert nekem már nem egy, hanem két lányom van. S soha többet nem agyalok azon, hogy fogom egyszerre fürdetni, fektetni őket egyedül, amikor R. ügyeletes és nem ér haza. Megoldom. Bármit, csak egészségesen szülessen ő is, Mindent megfogadtam.

Végül a zuhany jót tett, az összehúzódások lassan ritkultak előbb három, aztán öt, végül tíz percesekké és elmaradtak. Mára csak az alapos fáradtság és egy kis izomláz maradt a hasamban. S mivel tudom, mi volt a kiváltó ok, sajnos arról is le kell mondanom egy időre. Szülés utánig. Jaj. Hiányozni fog. Mostanában valahogy így is kevés jutott belőle, de nem baj, ölelésekkel csak lehet pótolni valamelyest. Most Bogyó az első.

A héten jönnek a szigetelős emberek. Remélem, Regi jól viseli majd a zajt. Vannak kételyeim, de meg kell szoknia. S ma felvették a futárok az ágyunkat is. Éljen! 2x2-es lesz, négy négyzetméteren már csak elférünk két gyerekkel. Használtam vettem ezt is, remélem, nem csalódok, Matrac helyett pedig szivacs lesz, így sokkal olcsóbb. Spórolni kell.

Csend van, megy a klíma, én meg csak szenvedek. Dolgoznom kellene, mert itt a határidő, de valahogy nem áll össze a fejemben, mit is akarok írni. Rozsdásodom. Pedig most itt az alkalom, Regi anyáméknál. Egyre könnyebb ott hagyni, már csak illedelmes sírás van, az anyósomnál meg semmi. De reggel majd megszakad a szívem, amikor bekötöm a kocsiban és mondom neki, érezze jól magát, ő meg hív a kezével, hogy én is menjek. Na, megint elsírtam magam, hormonok.

Bekönyörögtem magam 32 hetes ultrahangra. Vicces, de három héttel korábban kértem időpontot, ehhez képest az állami rendelésre nem kaptam csak arra a négy napra, amikor nem leszünk itthon. Magánrendelésre meg a 34. hét végén megyünk, mert szabadságon lesz az orvos. Igazából a magam megnyugtatása miatt is akartam menni, a 20. héten voltunk utoljára, utazás előtt meg csak nem árt, ha bekukkant az orvos, mi hír Bogyónál. Rugdos rendesen. Regi is, ő éjjel. Ma megint köztünk aludt, másfél órát altattam, hétszer beszunnyadt rajtam, de nem tudtam letenni, amikor meg nagy nehezen sikerült, ébredt 20 perc múlva. Telihold is van, meleg is van, gondolom, tetszett neki, hogy összeér a bőrünk. Kell egy nagyobb ágy nekünk, mert így R. is, én is az éjjeliszekrényen aludtunk, ami nem túl kényelmes. Mi lesz itt, ha kinn lesz Bogyó is? Bár azt mondják ismerősök, hogy náluk akkor oldódott meg ez a dolog, amikor a két gyerek egy szobába került, valószínűleg megnyugtatja őket, hogy nincsenek egyedül.

A másik nagy probléma a fogmosás. Egyszerűen nem lehet megmosni a fogát, ha meg maga mossa, akkor meg lenyalja a fogkrémet a fogkeféről és annyi. Régen olyan szépen hagyta. Komolyan mondom,már azon gondolkodom, visszatérek az ujjra húzható változathoz, még ha szétharapja majd a kezem, akkor is. Nem akarom, hogy rosszak legyenek a fogai.

A lelkem hullámzó. Alapvetően nincs baj, de ez a meleg nagyon bágyaszt, nem kapok rendesen levegőt, igaz, et valószínűleg csak a terhesség miatt van. Én, aki kilométereket sétáltam korábban és meg sem kottyant! Persze most is megyünk, de csak reggel meg este, napközben igyekszem benn tartani, ha nem megy, akkor meg az árnyékban kinn. Pancsol, homokozik. Egyre ügyesebben borítja ki a formákat. S mindent megfigyel, mindennek tudja a helyét és mutatja is. Hihetetlen memóriája van. Beszélni továbbra sem szokott, illetve másoknak alig érthetően, de nem baj, én sem beszéltem hároméves koromig, majd elindul ő is.

Amióta ilyen meleg van, a főzés is fáraszt, márpedig majdnem minden nap főzök. Igazából új receptek kellenének, gyorsak, egyszerűek, mert a régieket nagyon unom. Elkészíteni is, enni is. Na, ez egy kicsit rinyanapló lett, ennyire nem rossz a helyzet, csak magammal nem tudok megbarátkozni. Nagy a hasam és ez zavar. De amikor rugdos a bent lakó, az olyan jó! Mondjuk ő harciasabb, mint Regi volt és sokszor azt sem tudom eldönteni, hogy keményedik a hasam vagy csak valamilyét kirakta. Reginél nem volt ilyen sose, ezért vagyok tudatlan.

R. iszonyú sokat dolgozik, néha már egyedülálló anyának érzem magam. Igyekszik ő haza, amikor csak tud, csak éppen nem tud. Ez a harmadik vagy negyedik hét, amikor reggel nyolc körül megy és jobb esetben fél hétkor, rosszabb esetben kilenc körül jön haza és még legalább egy vagy kettő lesz ilyen. Aztán négy nap Balaton és újra kezdődik a 12-13 órás műszak. Éljen. Közben én meg ülök itthon és blogot írok, ahelyett, hogy dolgoznék. Nagyon jó. Újra bele is kezdek.