Csend van, megy a klíma, én meg csak szenvedek. Dolgoznom kellene, mert itt a határidő, de valahogy nem áll össze a fejemben, mit is akarok írni. Rozsdásodom. Pedig most itt az alkalom, Regi anyáméknál. Egyre könnyebb ott hagyni, már csak illedelmes sírás van, az anyósomnál meg semmi. De reggel majd megszakad a szívem, amikor bekötöm a kocsiban és mondom neki, érezze jól magát, ő meg hív a kezével, hogy én is menjek. Na, megint elsírtam magam, hormonok.
Bekönyörögtem magam 32 hetes ultrahangra. Vicces, de három héttel korábban kértem időpontot, ehhez képest az állami rendelésre nem kaptam csak arra a négy napra, amikor nem leszünk itthon. Magánrendelésre meg a 34. hét végén megyünk, mert szabadságon lesz az orvos. Igazából a magam megnyugtatása miatt is akartam menni, a 20. héten voltunk utoljára, utazás előtt meg csak nem árt, ha bekukkant az orvos, mi hír Bogyónál. Rugdos rendesen. Regi is, ő éjjel. Ma megint köztünk aludt, másfél órát altattam, hétszer beszunnyadt rajtam, de nem tudtam letenni, amikor meg nagy nehezen sikerült, ébredt 20 perc múlva. Telihold is van, meleg is van, gondolom, tetszett neki, hogy összeér a bőrünk. Kell egy nagyobb ágy nekünk, mert így R. is, én is az éjjeliszekrényen aludtunk, ami nem túl kényelmes. Mi lesz itt, ha kinn lesz Bogyó is? Bár azt mondják ismerősök, hogy náluk akkor oldódott meg ez a dolog, amikor a két gyerek egy szobába került, valószínűleg megnyugtatja őket, hogy nincsenek egyedül.
A másik nagy probléma a fogmosás. Egyszerűen nem lehet megmosni a fogát, ha meg maga mossa, akkor meg lenyalja a fogkrémet a fogkeféről és annyi. Régen olyan szépen hagyta. Komolyan mondom,már azon gondolkodom, visszatérek az ujjra húzható változathoz, még ha szétharapja majd a kezem, akkor is. Nem akarom, hogy rosszak legyenek a fogai.
A lelkem hullámzó. Alapvetően nincs baj, de ez a meleg nagyon bágyaszt, nem kapok rendesen levegőt, igaz, et valószínűleg csak a terhesség miatt van. Én, aki kilométereket sétáltam korábban és meg sem kottyant! Persze most is megyünk, de csak reggel meg este, napközben igyekszem benn tartani, ha nem megy, akkor meg az árnyékban kinn. Pancsol, homokozik. Egyre ügyesebben borítja ki a formákat. S mindent megfigyel, mindennek tudja a helyét és mutatja is. Hihetetlen memóriája van. Beszélni továbbra sem szokott, illetve másoknak alig érthetően, de nem baj, én sem beszéltem hároméves koromig, majd elindul ő is.
Amióta ilyen meleg van, a főzés is fáraszt, márpedig majdnem minden nap főzök. Igazából új receptek kellenének, gyorsak, egyszerűek, mert a régieket nagyon unom. Elkészíteni is, enni is. Na, ez egy kicsit rinyanapló lett, ennyire nem rossz a helyzet, csak magammal nem tudok megbarátkozni. Nagy a hasam és ez zavar. De amikor rugdos a bent lakó, az olyan jó! Mondjuk ő harciasabb, mint Regi volt és sokszor azt sem tudom eldönteni, hogy keményedik a hasam vagy csak valamilyét kirakta. Reginél nem volt ilyen sose, ezért vagyok tudatlan.
R. iszonyú sokat dolgozik, néha már egyedülálló anyának érzem magam. Igyekszik ő haza, amikor csak tud, csak éppen nem tud. Ez a harmadik vagy negyedik hét, amikor reggel nyolc körül megy és jobb esetben fél hétkor, rosszabb esetben kilenc körül jön haza és még legalább egy vagy kettő lesz ilyen. Aztán négy nap Balaton és újra kezdődik a 12-13 órás műszak. Éljen. Közben én meg ülök itthon és blogot írok, ahelyett, hogy dolgoznék. Nagyon jó. Újra bele is kezdek.
