Tegnap éjszaka azt hittem, szülök. Szép szabályos, bár a rendes szüléshez képest gyenge, egy perces fájásaim voltak. Kb. egy órán át tűrtem és pánikoltam, mert a 30. héten csak nem kellene még világra jönnie Bogyónak, maradjon még minimum öt, de inkább nyolc hétig. Meg azon agyaltam, hogy ha kórházban kötök ki, akkor ki vigyáz Regire. A szüleim elutaztak, a tíz km-re lévő anyósom meg olyan távolinak tűnt. Most ez már persze vicces, de tegnap éjjel nem volt az. Este eleve borúlátóbb vagyok. Aztán elmentem zuhanyozni, erre kelt fel R. is és pánikolt ő is, hogy mi lesz, hogy elveszítjük Bogyót. S féltem én is. Valahogy olyan természetes, hogy itt van, talán nem is voltam érte elég hálás, de most, hogy hirtelen baj volt, nagyon megijedtem. Mert nekem már nem egy, hanem két lányom van. S soha többet nem agyalok azon, hogy fogom egyszerre fürdetni, fektetni őket egyedül, amikor R. ügyeletes és nem ér haza. Megoldom. Bármit, csak egészségesen szülessen ő is, Mindent megfogadtam.
Végül a zuhany jót tett, az összehúzódások lassan ritkultak előbb három, aztán öt, végül tíz percesekké és elmaradtak. Mára csak az alapos fáradtság és egy kis izomláz maradt a hasamban. S mivel tudom, mi volt a kiváltó ok, sajnos arról is le kell mondanom egy időre. Szülés utánig. Jaj. Hiányozni fog. Mostanában valahogy így is kevés jutott belőle, de nem baj, ölelésekkel csak lehet pótolni valamelyest. Most Bogyó az első.
A héten jönnek a szigetelős emberek. Remélem, Regi jól viseli majd a zajt. Vannak kételyeim, de meg kell szoknia. S ma felvették a futárok az ágyunkat is. Éljen! 2x2-es lesz, négy négyzetméteren már csak elférünk két gyerekkel. Használtam vettem ezt is, remélem, nem csalódok, Matrac helyett pedig szivacs lesz, így sokkal olcsóbb. Spórolni kell.
