Vettem Reginek WC-szűkítőt. Nem mintha haladnánk a szobatisztaság felé, hiszen még azt sem jelzi, ha kaki van a pelenkában, de gondoltam, jó, ha szokja a gondolatot. S nagyon be is jött a lánynak az új találmány: szinte minden alkalommal, amikor a fürdőben jár, fel kell rakni és felül rá. Ami rendkívül kellemetlen, amikor nekem éppen nagyon kellene pisilnem, de a kisasszony nadrágban, pelenkában trónol. :)
Bogyóka egyre aktívabb. Múltkor Regi simogatta kívülről a hasamat, Bogyó rugdosott belülről, jólesett. Aztán a simogatás persze átment marásba, de ezt nem hagyom. Nem marunk. Lassan kezdünk belecsúszni a dackorszakba, de lehet, hogy csak az tette be a kiskaput, hogy a nagy játszóterezések után beszorultunk a szobába. Múlt héten három órákat is kinn voltunk a játszótéren, de a héten állandóan esett, még azzal is sakkozni kellett, hogy mikor menjünk el sétálni, mert persze az esővédőt nem viseli el. Helyette a babája nyakára húzza. De az öltözködés is így megy: előbb bepelenkázom a babát/elefántot/legófigurát, mikor mit talál, aztán nagy nehezen őt is. Előbb feladom a játékára a ruhát, aztán rá is. Arra mellesleg nem figyel, mit adok rá, csomóan mondják, hogy a gyerek megnézni magát a tükörben, Regi sose. Remélem, nem rám üt ebből a szempontból, én sem vagyok hiú, de néha nem ártana.
Mondjuk nehezebben barátkozom a testemmel most, mint anno Regivel. Nagyon örülök Bogyónak, de nehezen viselem, hogy nő a hasam, főleg, hogy hirtelen iszonyú nagy lett az előzőekhez képest. Oké, még mindig nem értem el a táblázatok szerint az ideális súlyt, de a fene akar 15 kilót hízni a végére, mert abból vagy nyolcat le kellene adni szülés után. Én meg fogyókúrában nem vagyok jó.
Ellenben majd meghalok egy vodkanarancsért vagy a sörért. Azért a sörért, aminek a szagát sem bírom, de a tévéreklémokat nézve szent meggyőződésem, hogy imádnám a sört. Na, majd ha szoptatok, kipróbálom az alkoholmentest.
Regi új ágya úgy tűnik, beválik. A régi is itt van a szobájában, de rá sem néz, csak a nagyban alszik. Meg ma a mienkben. Jön a szemfoga, ez a legdurvább mind közül, érzem is. De túlleszünk rajta.
R. fáradt. Aggódom is miatta, mert sok a munka, nagy a felelősség, neki meg egyre karikásabbak a szemei. Holnap jönnek az apjáék, túléljük, vasárnap meg nagy családi ebéd az összes nagyszülővel és dédszülővel az anyósomnál.
