A gyerek már ágyban, nekem meg dolgozni kellene, de nincs ihletem. Valahogy nem jönnek gördülékenyen a mondatok, akkor pedig kár írni.
Tündérbogár meg remélem, nem ébred fel a viharra, jó kis jégeső van. Persze a csúszda kinn maradt, csak nem lesz semmi baja. Akkor vehetünk újat, egyrészt, mert nem a mienk, másrészt, mert a lány imádja. Mondjuk alapvetően imád kinn lenni. Kiáll az udvar közepére és dirigál a kutyáknak, azaz üvölt rájuk, hogy adjad, vagy éppen simogatja, szeretgeti őket. NAgy a szerelem, Süti már azért sem haragszik, ha nyúlkál a tányérjába, amikor eszik. De azért kutya, így nagyon figyelek, ha egyedül van kinn a gyerek. Csináltattunk kenelt, hogy be lehessen oda zárni az ebeket, ha Regi kinn randalírozik, de még nem tettem be őket csak ezért.
Sümegen szuper jó volt. Nem is tudtam, hogy ott van Kolontár és Devecser mellett, csak akkor tűnt fel a dolog, amikor láttam a rengeteg ugyanolyan, új építésű házat a falu szélén. Maga a szálloda szuper, sok-sok medencével, folyamatosan ment a jakuzzi, persze én csak kintről néztem. Most valahogy rossz volt lemondani a vízről, nem is a víz, hanem Regi miatt, aki bent pancsolt az apjával. Azzal indítottunk, hogy elsüllyedt a gyerek, mert nem figyeltem rá egy másodpercre. No comment. Baja persze nem lett, de azért külön bosszantott a dolog, mert itthon volt a mellénye, ki is készítettem, hogy vigyük majd, aztán elmaradt a nagy pakolásban. Aztán este a kádban csúszott el, rémesen sikamlós volt az alja, csak tudnám, minek gyártanak ilyeneket. Azóta viszont üvölt az esti fürdetésnél. Tegnap kitaláltam, hogy tegyük be a kis, kinti medencét a kádba és bejött. Ma már nem volt gond. Tápszert is elfelejtettünk vinni és nem is kellett neki. Ha kellett volna, veszünk, de egy cseppet sem hiányolta a kiadós vacsorák után. Hihetetlen, mennyire szereti a halat. A rizs persze nem ment ki a divatból, más köret nem is kell. Paradicsom szóba sem jön, az eper sem, szerintem nem szeret semmit, ami piros.
Utazás előtt átrendeztük a szobáját. Volt nagy riadalom, nem az új szekrény, hanem a felfordulás meg a fúrás miatt. Utálja a hangos dolgokat, a porszívót már megszokta, de mindig megtapsol, ha kikapcsolom. A szekrényt a Vaterán lőttem 90 ezerért. Nem új, nem is ér fel a plafonig, mert ,,csak" 260 magas és a szoba 320 cm, de ha újonnan csináltattuk volna, akkor 600-650 ezer lett volna. Ennyit meg nem szánunk rá. nem is tudnánk. Még egy polcot lehetne mellé csináltatni a sarokba, majd kérek árajánlatot és ha normálisat adnak, elgondolkodunk rajta.
Ugyancsak a Vaterán vettem neki egy új ágyat, méretre készítik külön nekünk. Kifizettem előre és eddig mindig elértem az eladót, de ma nem. Vagy tízszer hívtam, hogy feladta-e a csomagot, mert nem érkezett meg. Csak nem vert át. Aztán ha megjött, akkor hétvégén összerakjuk. Kíváncsi leszek Regi reakciójára, hogy hajlandó lesz-e kiköltözni a kiságyból. Jó lenne, mert Bogyókának kellene a helye.
Bogyó nagyon aktív, ha lefekszek, akkor azonnal jelentkezik. De sajnos csak este van időm, lefeküdni, mert mindig találok valamit, amit csinálni kell.
Szerda délelőtt Regi anyámnél, csütörtök délelőtt az anyósomnál. R. felvállalta, hogy elviszi, nem is a távolság miatt kell a segítség, inkább Regi reakciójától, üvöltésétől tartok. Anyámmal nagyon jól megvan, ha lát, ha nem, akkor vannak gondok. Az anyósomat továbbra is imádja, persze minden nagyszülő mindent megenged neki, néha égnek áll a hajam, de megfogadtam, hogy befogom a szám és nem szólok be. Nehéz, de még bírom. Kicsit bíztam benne, hogy ha megkapják a gyereket, akkor kevesebbet jönnek majd, de nem jö9tt be. Anyósom holnap is jön, anyámék is beállítanak majd váratlanul, ahogy szoktak, de most nincs erőm, ezen vitatkozni. Így csak szegény R-nek dohogok.
