Azt már régen észrevettem, hogy Regi utálja a takarót. A legmélyebb álmából is felriad arra is, ha egy vékony plédet terítünk rá. Eddig megoldás volt a hálózsák, de most már az sem kell. Még szerencse, hogy jön a nyár.
A fektetés, legalábbis este nehéz ügy. Ma jöttem rá, hogy amióta kilenc körül alszik el, azóta nincs megszokott rituálé, valószínűleg ez zavarja. Most, ha már nagyon nem bírom rávenni arra, h lassítson, rácsukom az ajtót és hagyom sírni. Fél percig, tovább nem bírom hallgatni a zokogását. Mert ez nem hiszti, nem sírás, zokogás. Mondjuk mindent látok, mi történik, mert üveges az ajtó, de akkor is.
Hihetetlenül sokat nőtt a hasam megint. Nem emlékszem, anno hogy volt, de Bogyónál az a rendszer, hogy sokáig nem nő, aztán egyszer csak sokat, és azt meg is érzem, mert húzódik, nyillal. Tegnap találtam egy nevet, nagyon tetszik. Különleges, de nagyon szép. R. még barátkozik vele. Szeretném, ha ez maradna, mert úgy érzem, illik a lányra.
