A doki vagy tízszer megkérdezte, elmondta, nem tudja, minek mentünk, hiszen a 16 hetes nem kötelező UH, ilyenkor nem is lehet semmire szűrni. Már én éreztem magam kellemetlenül. de mondtam, engem megnyugtat, ha látom, hogy jól van a baba.
S szerencsére köszöni, jól van. Hihetetlenül sokat mozgott, forgott, ásított, ivott a magzatvízből. Nagyon jó volt látni, de furcsa, hogy még mindig nem érzek belőle semmit. Mondjuk lehet, h azért nem, mert a méhlepény elől tapadt, nem úgy, mint Reginél, akinél a hátsó falon volt, sőt egy kicsit rálóg a méhszájra, de ahogy nő a méh, ez arrébb húzhatja. Sok teendő nincs miatta, de azt mondta az orvos, hogy bármilyen kicsi vérzést is tapasztalnék,azonnal irány a kórház.
A megérzéseim ezúttal megcsaltak, mert Bogyóka nem fiú, hanem kislány. A lelkem mélyén örülök is neki, lányos anyakánt már gyakorlott vagyok, lányruhában pedig nagyon jól állunk.
Ma vettünk ülést Reginek a biciklire. Az enyémre semmilyet nem lehet feltenni, túl sportos. :(((( Hát igen, amikor 11 éve az első fizetéseimből összejött rá a pénz, erre nem gondoltam. Így R.-ére raktuk fel. Mentünk is már egy kört, azt hiszem, tetszett a lánynak, csak a bukkanóknál reklamált eleinte. Abból sajnos van elég.
Jön a húsvét, remélem, a locsolókat megúszom. R-től sem venném jó néven. Egyszer egy vödör hideg vizet zúdított a nyakamba az ágyban, azóta nem bírom a húsvétot, még ha csak poénnak szánta, akkor sem. De előtte sem szerettem ezt a locsolósdit. Mondjuk R. azt mondta, és ez igaz, hogy Regit meg Bogyókát később nem foszthatom meg a tojásfestés meg a locsolók fogadásának hangulatától. Nem fogom.
