Egy rácsot végül még aznap este visszatettünk, amikor kivettük a többit, mert túl nagy lett a lyuk és féltem, hogy álmában véletlenül kipottyan. Így is akkora a hely, hogy szerintem én is beférnék, igaz, az előzőn még bőven befértem.
Regi kicsit megijedt, amikor este, alvás előtt megint elkezdtünk szerelni, igazából nem tudom, hogy attól félt, hogy a nyílást szüntetjük meg, vagy attól, hogy az ágyát vesszük el, de beállt az ágyába és nem tágított onnan. Mellesleg a szabadság jót tett: ha fáradt, maga fekszik be az ágyába és el is altatja magát. A kimászás nem megy még, ki tudna jönni, de mintha nem fedezte volna fel ezt a lehetőséget vagy csak alvás után arra vágyik, hogy dédelgessük kicsit.
Közben kinőtt a kilencedik foga is.
Új szót is tanult. Tegnap kérdeztük, van valami a pelenkádban? Erre gondolkodott egy ideig, majd közölte, hogy nincs. Érdekes gyerekünk van, mert keveset beszél, összesen hét szót tud, míg Bence 15-öt, de amit mond, azt tisztán. Egyedül a kutya nem tiszta, mert az tuta vagy kuta, illetve az add, mert az inkább edd. De a cica, nincs, kacsa, labda, hinta meg még valami, ami nem jut eszembe, az mindenki számára érthető.
Kis Bogyó remélem, jól van. Én azon kívül, hogy álmos vagyok, sokat nem érzek. De reggel baromi sokáig alszunk Regivel. Rendes gyerek, akkor kel, amikor én. Ha én tízkor, ő is, ha hétkor, akkor szintén ő is. R. meg reggelente felkel, csendben megrakja a kályhát, hoz be fát, eltakarítja a havat. Nagyon jó dolgunk van.
