Nem sokkal az után, hogy megírtam, minden oké és beletörődtem, hogy nem tudom, mikor érkezik Zoé, megérkezett.
Így utólag furcsa, természetfeletti élmény, hogy Regi hányszor elköszönt tőlem aznap este. Nem szokása. Aztán neteztem kb. tízig. Tizenegykor kezdődött a ,,buli", de még elviselhető fájásokkal. Beültem a kádba, olvasgattam, jött a fájás, olvastam, jött a fájás. Mivel nem múltak el a meleg víz hatására, éjfélkor kimásztam, mondtam R-nek, hogy ebből talán szülés lesz, aludjunk egyet, mert kell majd az erő, háromkor beszélünk. (Regivel háromkor kezdtem vajúdni, gondolom, ezért éreztem a három órát.) S amint ezt kimondtam, gluggy. Mondtam R-nek, hogy vagy bepisiltem, vagy folyik a magzatvíz. De nem létezik, hogy az ilyen kevés. R. meg mondta, hogy nem olyan sok az, ez szülés lesz. (Regivel burkot repesztettek, így fogalmam sem volt, milyen a magzatvíz.) Na, gondoltam, éljen, pont ettől féltem, hogy az ágyban folyik el vagy a kocsiban. Vissza a kádba, közben R. hívta az édesanyját, hogy jöjjön, vigyázzon Regire, a szülésznőt. Évi, a szülésznő kérdezte, hogy csak a magzatvíz folyik vagy a fájásaim is vannak, mert ha vannak, igyekezzünk nagyon. Voltak. Kb. egy percesek, de mire beértünk a kórházba összeértek. A magzatvíz persze a kocsiban is folyt, a kórházban is, úgy nézett ki a nadrágom, mintha derékig gázoltam volna egy folyóban. A szülészeten ciki vagy sem, lefeküdtem a folyosón a földre, mert kiment alólam a lábam. Évi megnézett, én közben elpanaszoltam, hogy ma estére gyertyafényes vacsorát terveztem a házassági évfordulónk tiszteletére, ehhez képest itt vagyok. Jót nevetett. Aztán azonnal hívta a dokit, hogy sürgősen jöjjön. Ez volt 0.40-kor. Zoé meg 1.10-kor megszületett. Korábban is jöhetett volna, ha nem nyomják vissza a fejét, mondván nincs ott az orvos. Na, az kegyetlen volt, hogy érzed a tolófájásokat, de nem nyomhatsz. A végén mondtam is, hogy engem aztán nem érdekel, hogy itt van-e az orvos vagy sem, én nyomok. Akkor akarták hívni az ügyeletest, de végszóra befutott a dokim is, akinek csak a gátmetszés és a varrás jutott. A legszebb az, hogy utólag bevallotta a szülésznő, hogy gátmetszés nélkül is simán megszületett volna Zoé, de ez a kötelező protokoll a kórházban. Éljen! Mondjuk ezt a sebet sokkal könnyebben vészelem át, pár órával később már szinte lazán sétáltam,
De nekem valahogy most is kimaradt a hős vagyok érzés, inkább csak jó túl lenni az egészen. S az nagyon sokat segített megint, hogy R, ott volt mellettem. Mondjuk, amikor megérkeztünk, közölték, nem jöhet még be a szülőszobára, aztán rohantak érte, hogy siessen, ha nem akar lemaradni a nagy pillanatokról. Ruhát sem tudtak eladni neki, csak lekaptak egy köpenyt a fogasról, hogy vegye fel és menjen. Mondjuk nekem is olyan hálóingem volt, amit nem lehetett bekötni, így a hátamból takart legtöbbet, elől totál nyitott volt, nem mintha érdekelt volna.
A méretek: 2790 gramm és 47 centi.
