Utálom ezt a borongós, esős, hideg időt. Kicsit vicces, hogy míg másfél hete alig ruhában flangáltam, most a téli kabátomat kellett elővenni. De azért az idő nem veszi el a jókedvemet. Tegnap megjött a véredményem, mind jó. Elújságoltam az édesanyámnak, aki erre megjegyezte, hogy hátha nemsokára összejön a baba is. Nem gondoltam volna, hogy elcsuklik a hangom, pedig elcsuklott, amikor azt mondtam, hogy én erről már letettem. Aztán mindketten jobbnak láttuk hagyni a témát.
R. tegnap leforrázta magát. Több szempontból is bánt a dolog, kicsit hibásnak érzem magam, bár tudom, nem vagyok az. A kedvemc bögrémbe töltöttem neki a teát, abba a bögrébe, amit évekig csak én használhattam, senki más. (Semmi különös története nincs, főiskolás koromban Balatonszemesen vettem egy vásárban.) Erre letört a füle. Ráadásul jól felforraltam a vizet, mert múltkor panaszkodott, hogy hideg volt a tea. Na, erre tessék! De talán nem lesz belőle nagyobb baj.
Reméljük, ez nem egy pechsorozat kezdete. Az egyik ismerősöm ma mesélte, hogy most éppen a kulcscsontját törte el, meg kell műteni. Biciklizett. Előtte belebukott a porszívóba, akkor a nagy lábujja tört el, még előtte a könyöke, azelőtt az arca bénult le. Mindez idén februártól napjainkig. Megértem, miért várja már, hogy véget érjen 2008. És nekem ekkora problémáim vannak, hogy esik az eső? Mondjuk nagyobb ne is legyen. :)
