Vannak napok, amikor mindenki mindenkivel összeveszik. A mai ilyen. Meg a tegnapi is hasonló volt. Meg a pénteki is. Van valami a levegőben, de az is lehet,hogy mindannyian a végletekig fáradtak és kimerültek vagyunk csak nem veszünk róla tudomást. Vagy tudomást veszünk róla, csak nem tudunk ellene mit tenni.
Nálam ma szakadt el a cérna, amikor egy olyan dolgon borultam ki nagyon, amin máskor csak morgok egy kicsit. Aztán összevesztem egy másik kollégával is, és miközben igyekeztem visszafogni magam a vitában, azon gondolkodtam, hogy én vagyok a hülye vagy ő mond mást, vagy magyarázza máshogy, mint amit tegnap gondolt vagy írt. Nem tudom, de talán nem is fontos. A kedvesem azt mondja, minden munkahely ilyen, de úgy érzem, ha mind ilyen lenne, sokkal többen öngyilkosok lennének, mint egyébként. Már az én idegeim is rongyosak, hát még azé, aki egyébként is labilis kicsit. A baj csak az, hogy nem tudok hova lépni. Több állásajánlatra jelentkeztem az utóbbi időben. Egy helyről írtak vissza, hogy bár gyakornokot foglalkoztatnának, mert nem tudnak fizetni, de szívesen veszik a jelentkezésemet, ha dolgozok nekik szerelemből. Dolgoznék, mert így legalább van némi egérút, ha végképp elszakad nálam a cérna a cégnél, de erre nem válaszoltak.
Azt hiszem, nem számoltam be róla, hogy volt egy macskánk. Sajnos már csak múlt időben, mert három napig élveztük egymás társaságát, aztán meglépett, elpusztult vagy elvitték. Bármelyik lehetséges. Megléphetett, mert nem szokott meg minket és túl gyorsan engedtük ki az udvarra, elpusztlhatott, mert menhelyről hoztuk és erős hasmenése volt, ami a cicáknál nem jelent semmi jót és el is vihették, mert aznap, amikor eltűnt kétszer becsengettek hozzánk, de egyszer nem nyitottunk ajtót, mert aludtunk, másodszor vistont hiába sprineltem, mire odaértem, senki nem volt a kapu előtt, sőt az utcában sem. A szomszéd kérdezte is, hogy van-e macskánk, mire közöltem, nincs. Mondta. hogy szombaton nagyon nyávogott egy az ablakunk alatt, amire kijelentettem, hogy ja, igen, az a miénk volt, csak már eltűnt. Biztos azt hitte, hülye vagyok, hogy nem tudom, van-e macskánk vagy sem. Szóval kezdhetjük újra a projektet, de előbb megnézetem a nőgyógyásszal, hogy átestem-e már toxoplazmózison, mert nem lenne jó úgy teherbe esni - hívták fel a szüleim a figyelmet. Nem hinném ugyan, hogy engem ez a veszély fenyeget, de megnézetem. Azt hittem, ezen mindenki átesik, de mint ma az egyik ismerősöm felvilágosított, neki rengeteg macskája volt, mielőtt szült volna és nem fertőzött, ahogy egy másik csaj sem, aki a kutyáival él egy lakásban és most terhes. A csaj lombik programon volt, úgy esett teherbe. Hát, nem tudom. Itt megint eldöntöttem, ha nem muszáj, nem megyünk lombikra, mert a gyerek már a terhesség alatt és most is sokkal nagyobb a kelleténél. Négy és fél hónapos és 9 kiló, miközben az egyéves, szintén jó húsban lévő keresztlányom 12. Pedig ő sem kis gyerek, csodájára is járnak a bölcsiben. Meg annak is, hogy milyen ügyesen eszik egyedül.
Hétvégén voltunk bulizni. Jól sikerült az este. Valami B52-öt ittunk. Meg kell gyújtani a tetejét és szívószállal gyorsan kihörpinteni a pohárból. Nekem elégett az első szívószálam, a második adaggal már boldogultam.
Lassan 30 éves leszek. Jaj! És még nagyobb jaj, hogy holnap hívhatjuk a pszichológust az eredmény miatt. Aggódom!
