Olyannyira túléltem a születésnapot, hogy fel sem tűnt, hogy volt. Persze nem maradt el az ünneplés, a köszöntés, de valahogy kívülről szemléltem az egészet. Ez volt az első nem fontos születésnap, holott néhány évvel ezelőtt még alig vártam a fordulókat.
Nagyon szép ajándékokat kaptam. R. harminc szál vörös rószával köszöntött, kaptam egy Swarovszki kristály nyakláncot és egy hozzá való fülbevalót. Gyönyörű! És kaptam kristálypoharakar, parfümöt, könyvet, hangoskönyvet is, mind nagyon praktikus ajándék. R. mondjuk rögtön ébredés után lefotózott a virágcsokorral és az ajándékkal, jó kócosan, amikor alig bírtam még felfogni, hogy mi is történik. :)
Pénteken voltam egy közös barátunknál. Két gyerek van, az egyik 1, a másik 2,5 éves. A papír alapján ilyen felállás nálunk is elképzelhető. Meg kellett állapítanom, nem könnyű a két gyerekkel. A nagyobbik ugyan nagyon békés, mégis folyton figyelni kell rá, mert hol hintázni szeretne, hol éppen papírszalvétát úsztat a pohárban, hol csak csíntalanul vigyorog. A kisebb pedig - mintha tudná, hogy ez a dolga - nagyon jó baba, alig lehet észrevenni. Azt hiszem, ilyen kis korkülönbséggel született gyerekeknél ez mindig így van. Legalábbis nálunk is így volt. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy elnyomott, elhanyagolt gyerek voltam, de kamaszkoromig jóval kevesebb figyelmet követeltem, mint a bátyám.
A könyvkiadó nem válaszolt a kérésemre. Viszont az egyik aukciós portálon megtaláltam a könyvet 1500 forintért. Ugyan már lement az árverés, de miután nem talált gazdára a könyv, írtam a srácnak, hogy tegye fel újra, vevő lennék rá. Így még postaköltséggel együtt is olcsóbban úszom meg a könyvet, mintha a kiadótól venném közvetlenül.
