Ha minden igaz, az időjárás is úgy akarja, jövő héten síelünk. Gondolkodtunk Ausztriában, majd Szlovákiában is, de végül Mátraszentistván mellett döntöttünk anyagi okokból. Ötven százalékkal több lett a hitelünk, aggaszt is, hogy ha tartósan így marad, hogy fogjuk fizetni. Plusz a gázszámlánk sem kis összeg. Mit csinálunk majd, ha lesz gyerekünk, hogy élünk meg? Nem tudom, más hogy él meg minimálbérből, bár már az is több mint 70 ezer forint.
Tegnap egy kiállításmegnyitón összefutottam egy volt tanárommal, aki persze azonnal megkérdeztem, hogy jön-e már a baba. Majdnem azt mondtam, hogy ha meghíztam is, csak kövér vagyok, nem terhes, de végül udvariasan azt hazudtam, hogy előbb dolgozunk, utána vállalunk gyereket. Jó nagy hülyeséget mondtam, tudom, de hirtelen nem jutott más eszembe. Annyira utálom ezeket a kérdéseket! Bár R. barátnőm szerint ez egy folyamat: először azt kérdezik, mikor mész férjhez, aztán mikor jön a gyerek, majd a második gyerek. Csak tudnám, miért kell magamat szégyellni, hogy nem tudok gyereket szülni?
Néha eszembe jut, hogy annyi szép dolog van az életben, amit ezek a savanyú emberek nem tudnak! Mostanában többször eszembe jutott egy A barátainkkal voltunk nyáron egy nyaralóban, amikor R. és még néhányan lementek a stégre, onnan pedig be a vízbe meztelenül. Végül én is utánuk mentem, de az utolsó két ember, egy lány és egy fiú csak bugyiban és melltartóban és gatyában vállalkoztak ugyanerre, holott vaksötét volt, senki nem látott semmit a másikból. (Fura, kamaszkoromban igencsak megdöbbentem, amikor egy ismerős pasi beugrott a vízbe meztelenül. Igaz, az nappal volt. A pasi ma is jól néz ki. Tőle kaptam az első kézcsókot. Mikre nem emlékszik az ember?) Visszatérve: végül mi jártunk jól, mert a vízből kijövet ők fagyoskodtak a vizes ruhájukban, mi meg megtörölköztünk és jóléreztük magunkat.
Szóba került, hogy síelni a hasonló összetételű csapattal menjünk, de végül úgy döntöttünk, jobb kettesben. Egyrészt nagyon nehéz a csapatot összeszedni, mert van, akinek az időpont nem jó, van, akinek a hely, van, aki nem meri elkérni magát az asszonytól, másrészt jobb kettesben. Az utóbbi napokban kicsit többet zördülünk össze, könnyebben elveszítem a türelmemet és hülyeségeket vágok a másik fejéhez. Utána rögtön megbánom, de tudom, ha egy tüskét beleszúrsz valakibe, annak a nyoma ott marad örökre. Fáradt vagyok, türelmetlen. Néha annyira szeretném, ha lenne gyerekünk, közben pedig rettegek, hogy rosssz szülő leszek, hogy nem tudom majd elfogadni a gyereket vagy ő nem tud minket elfogadni. Ahogy telik az idő, egyre jobban parázok. A helyi gyámhatóság persze még mindig nem jelentkezett. Nem sietik el.
