Jól elmaradtam az írással, de semmi különös nem történt örökbefogadás ügyben, amiről beszámolhatnék.
Nemrég kaptam egy levelet az unokatestvérem feleségétől, aki mellesleg osztálytársam volt. Érezhetően zavarban volt, hogy írjon vagy sem. A lényege az volt, hogy nekik is nehezen jött össze a gyerek és szeretné megosztani velem, neki mi segített. Nagyon jólesett a megkeresés, bár nem hinném, hogy elmegyek az ingázós szakihoz, mert abban hinnem is kellene, én pedig még mindig két lábbal állok a földön. Nagyon is két lábbal.
A véreredményem megint jó lett, legközelebb csak szeptemberben kell mennem kontrollra, vagyis lazítottak a három hónapos ellenőrzésen. Sőt, az orvos azt mondta, az ő részéről rendben vagyok. Elmagyarázta azt is, hogy szedjem a gyógyszert, ha teherbe esek, aminek kicsi a valószínűsége (szerintem), mivel a 11. napon nem sok peteérésre utaló jelet mutattam most sem. Annak viszont nagyon örültem, hogy a 26. napig kihúztam a ciklusom, semmi köztes vérzés nem volt. A szüleim kicsit többet várnának, de nekem már ez is nagy előrelépés.
A bátyám új barátnője nem sok eséllyel indul egyelőre a szülőknél, akik még mindig a régit szeretnék visszakapni. Sőt, folyamatosan mondogatják is a bátyámnak, hogy V. az igazi, aki egy idő után rájuk hagyja. Ettől pedig a szülők boldogok, mert azt hiszik, a testvérem is így gondolja. Az új lány, D. állami gondozott gyerekekkel foglalkozik, amit valami miatt nem mertek elmondani a nagymamának. Nem tudom, miért. Lehet, hogy miattunk nem? Mindenesetre kíváncsi vagyok a lányra.
Épül, szépül a kertünk. Múlt héten megcsináltattuk kocsibeállót, a teraszt, a járdát és a kocsiutat hátra a garázsig. Hétvégén pedig sepregettük bele a homokot a közökbe, amikből van elég, mert macskakövekből épült minden. Maradt is macskakő, nem tudom, mit csináljunk majd vele, mert ahhoz kevés, hogy eladjuk, ahhoz sok, hogy tároljuk, de lehet, hogy szalonnasütő lesz belőle. Csak kérdés, hogy kell-e nekünk szalonnasütő? Na, ezt majd átgondoljuk még. Anyagilag elég megterhelő ez a ház. Így, hogy belül nagyjából kész vagyunk, most jön a kert, ami szintén pénznyelő. De előbb-utóbb meglesz az is.
Készült rólam egy új fotósorozat. Vannak köztük szép képek.
Vasárnap a tévében bemutatták azt a nőt, aki 21 évesen, 9 hónapos terhesként halott gyereket szült és ki is kellett venni a méhét. A pár mindenképpen béranyát keresett volna, aki kihordja a gyereküket, de mivel ez Magyarországon nem engedélyezett, az örökbefogadás mellett döntöttek. Nagyon gyorsan, egy-két hónap alatt kaptak egy újszülött kisfiút, aki mint mondták, enyhíti, de nem feledteti a bánatukat és még mindig abban bíznak, hogy engedélyezik hazánkban a béranyaságot. Sajnálom a gyereket, lehetséges, soha nem fogják tiszta szívvel szeretni. Mellesleg egy fórumon vette fel az anya és az örökbeadó szülő egymással a kapcsolatot, így ment ilyen gyorsan az örökbefogadás.
R. nagymamája nagyon aranyos volt múltkor ebédnél, amikor szóba került az egyik ismerős örökbefogadott unokája. Hogy amikor 14-15 évesen megtudják a gyerekek, hogy örökbefogadták őket, haragszanak a szülőkre, pedig hálásnak kellene lenniük, hogy családban, szeretetben, jólétben nevelkedhettek. Legalábbis ő hálás lenne. Igaz az elgondolás, bár tényleg nem 14-15 évesen kell megtudnia a gyereknek, hogy örökbefogadott, hanem egészen kiskorában. Erre jó a két születésnap. :)
