Imádok belekeveredni az óriások csatájába. A legjobb az, amikor két „kisembert” nyomorgatnak azért, mert két „nagyember” ismeretlenül rivalizál egymással. Jó játék ez a hogyan toljunk ki másikkal vagy éppen védjük a másikat úgy, hogy közben mindketten a saját önelégült, nagyképű főnökünk üvöltözését hallgatjuk.
A keresztlányom egyre ügyesebb. Másfél éves, már rövidebb mondatokat mond, sőt fel tudja venni a cipőjét (jó, állítólag kicsit csálé, de akkor is). Mondta a barátnőm, amikor megkérik, mutassa meg a fényképen melyik anya, mint a férjemet mutatja, Van ízlése a gyereknek, R. nagyon jóképű pasi. :)
Véletlenül bekapcsoltam az iWiW-en a szemtől szemben alkalmazást, vagyis az ismerőseim véleményt mondhatnak arról, milyennek látnak. Az, hogy ki pontoz, azt nem tudhatom. Ebből kiderül, humorom közepes, a kinézetem, kreativitásom és az igazmondás négyes az ötből. Rosszabbra számítottam. Az, hogy nincs sok humorom, magam is tudom. Az, aki szeret, intelligens humorom van, amit nem mindenki ért. Azt már én sem, milyen az az intelligens humor.
Az egyik felettesem, aki imádja magát jól értesültnek mutatni, de nagyon nem az, azt állítja az egyik ismerősömről, hogy alkoholista. Igazából nem hiszem el, mert nem néz ki annak és a színészek is elég rosszidulatúak tudnak lenni egymáshoz, elég nagy a rivalizálás náluk. Ami viszont tény, hogy Gabi mostanában sokkal kevesebb szerepet kap, nem feltétlenül főszerelpeket, mint korábban, igaz, igazgatóváltás is történt, lehet, nem fekszik jól a mostani direktornál. De tényleg lehet az is, hogy igaz a pletyka, csak én nem akarom látni, mert elfogult vagyok.
Jó néhány évvel ezelőtt voltam ilyen vak. Tizenhét évesen beleszerettem egy nálam jóval idősebb férfibe, aki igen sokat ivott. Ezt eleinte nem voltam hajlandó tudomásul venni, majd úgy gondoltam, majd mellettem megváltozik, leszokik, mert szeret. Az volt az egyik mélyütés, amikor az anyám rám nyitott a szobámban. Nem szexeltünk, csak simogatott (ennyi idősen azt sem tudtam, mi a valódi szex), de oltári balhé lett belőle. Akkor Phil elment, mert tárgyalnia kellett valahol és tök részegen jött vissza. (Miután más városban lakott, nálunk aludt egy-egy hétvégén). Az volt az első pont, amikor azt mondtam, itt baj van. Aztán elszakadtunk egymástól, egész pontosan eltűnt. A 18. születésnapomon még felhívott, de többet nem. Kerestem, nem találtam, kiderült, hazautazott Angliába. Aztán 20-21 éves koromban újra felbukkant az életemben, eljött Magyarországra. Kicsit féltem is, de nagy reményekkel mentem elé a repülőtérre, amikor láttam, a helyzet csak rosszabb lett az elmúlt évek alatt. Elment a kocsmába (hivatalosan csak sétált egyet) úgy kellett összeszednem az utcán, visszatámogatni a szállodába. Éjszaka összevesztünk, hajnalban szó nélkül leléptem mellőle és hazamentem. Emlékszem, még oda is dobott egy kést nekem az ágyra, hogy ne féljek tőle, nem támad le szexuális vágyaival. Soha nem felejtem el, ahogy ültünk az előszobában a földön, vitatkozunk és sírtunk mindketten, hogy ezen nem lehet változtatni, ő alkoholista. Soha többet nem hallottam róla. Néha eszembe jut, hogy mi van vele, vajon él-e még, de attól tartok, nem. Ő volt az első nagy szerelmem.
