Néha hihetetlen, hogy milyen hülyeségek vannak a tévében. Éppen az előbb a Fókuszban az volt az egyik téma, hogyan izzadnak a sztárok. Gondolom, pont úgy, mint a nem celebek. Reggel pedig azt ajánlotta Soma valamelyik zseniális műsorban, hogy a föld típusúak ölelgessenek egy fát, hogy energiát kapjanak tőle. Annyira földhöz ragadt vagyok, hogy nekem ez nem menne. Inkább ölelem a párom, esetleg a kutyám, de a fákat nem ölelgetem, csak locsolom. Most szükség is van rá, mert olyan nagyon meleg van, hogy minden kiszárad. A füvünk jól bírja, bár kezdenek megjelenni benne gazok. De milyen furcsa, az ember kialakít egy szép kertet, de alig használja ki. Most, hogy ezt leírtam, ki is költöztem a kertbe, legalább most élvezzem. Szegény R. még dolgozik.
Tegnap beszéltem a bátyámmal is, igyekeztem a lelkére beszélni, hogy igazán hazajöhetne hétvégén. Mondta, hogy tudja, de mindig van valami, egy buli, egy esküvő vagy valami mindig megakadályozza az utazásban. Most is lesz egy esküvő hétvégén. Én pedig elmondtam, hogy a szüleit addig kell látogatni, amíg lehet, nem mintha bármi komolyabb bajuk lenne, de csak legyen már fontosabb neki a család, mint a barátok. Mondjuk az eredeti cél, ami miatt hazahívták a szülők, ugrott, nem kell kipakolni a rendelőt. Apa csempéztet, festet, ezért kellett volna kipakolni. De a mester ma délután közölte, hogy mégsem hétfőn jön, hanem holnap, így nagyon gyorsan kellett intézkedni. Szerintem nagyon szép lesz, sárga és barna. A mintát egy katalógusból nézték ki a szüleim. Folyamatosan azt mondogatják, remélik, a gyerekeknek tetszeni fog. Szerintem tetszeni fog, anyának jó ízlése van.
Jövő héten munka után, esténként pedig mi festünk R. édesanyjánál. Így nem sok szabadidőnk lesz ugyan, de nem baj, mert szeretünk festeni, szép lesz a lakás és ez látványos munka is.
A blogban, amit olvasok érdekesen alakulnak az események. Most, hogy hazakerült a második gyerek, a játszóteres ismerősök számára is kiderült, hogy Armi örökbefogadott. De nagyon jó a fogadtatás, sőt további két gyerekről elárulták a családnak a szüleik, hogy ők is örökbefogadtak. Az egyik ráadásul Armi legjobb barátja éppen. Mint írta a blogban az anyuka, nem véletlenül mondta a pszichológus, hogy a hasonló gyerekek alahogy mindig megtalálják egymást, ráéreznek a háttérre. Hihetetlen a gyerekek antennája. Tegnap voltunk a győri barátainknál, éppen itthon vannak. Akkor mesélte É., hogy Boci halálának évfordulojának hajnalán valamelyik gyerek mindig felébred, holott végigalusszák az éjszakákat. De R. is megérezte anno a nagyapja halálát. Felébredt hajnalban, felkeltett és közölte, hogy meghalt a nagypapája. Majd jött a telefon, hogy tényleg. Vasárnap vittünk Boci sírjára virágot. Amint letettük, egy méhecske azonnal körözni kezdett körülötte. A sors iróniája, hiszen éppen egy méhcsípéstől halt meg. Azóta sem értem, hogy történhetett ez. És azóta sem tudok úgy bemenni egy templomba, hogy ne Boci jutna eszembe. Valószínűleg lelkiismeretfurdallásom van, hogy nem voltunk ott a temetésen. Vasárnap hajnalban halt meg, kedden indultunk repülővel Barcelonába és a temetés csütörtökön volt. Tipródtunk, hogy maradjunk vagy utazzunk, hiszen nem tudjuk lemondani a repülőt és befizettük a szállást is. Végül mentünk és a temetés időpontjában gyújtottunk egy gyertyát egy spanyol templomban. Mi így emlékeztünk meg róla.
Megállapítom, az udvaron nem megy az internet és Süti is úgy gondolta, csak az ő szórakoztatására ültem ki, így visszaköltöztem a nappaliba. De nem adom fel: veszek egy könyvet és kiülök megint.
