Miután itthon nem láttunk olyan szekrényt, ami mindkettőnknek tetszett volna, úgy döntöttünk, elmegyünk az Ikeába. Ott szerencsével is jártunk, bár nem egészen azt vettük, amit eredetileg elterveztünk. A gyerekszobában eddig csak skandináv bútor volt, egy gyönyörű íróasztal és két könyvespolc, amit anno még R. hozott otthonról, illetve ehhez vettünk egy ágyat, hogy ha nálunk alszik valaki, ne a kanapén kelljen nyomorognia. A szoba másik felében viszont zsákok voltak, dobozok, zacskók és két — eleinte az összedőlés határán álló, majd összeroppant — állvány, amin a kabátok lógtak. Korábban tehát úgy terveztük, hogy egy nagy, három ajtós skandináv szerkrényt veszünk max. 100 ezerért. Az Ikeában láttunk is egy gyönyörűt, mindketten azonnal beleszerettünk, de színben nem passzolt volna a többi bútorhoz és túl komor lett volna egy gyereknek. Arról nem is beszélve, hogy a szívem szakadna meg, ha a gyerek végigfirkálná, karmolná azt a gyönyörűséget. Így végül összesen 70 ezerből vettünk két két ajtós szekrényt és két komódot. Nagyon jól néznek ki. Olyan szoba kinézetű lett a szoba, már csak ágy kell a gyerek(ek)nek és jöhetnek. Felhívás a keringőre. :)
Vasárnap összeszerltük a szekrényeket. Az első két órába telt, mert az egyik oldallapot rossz irányból tettük fel. Feltűnhetett volna, hogy nem ott vannak a lyukak, ahol kellenének, de gondoltam, már az Ikea is rosszat csinál, nem gond, megfúrjuk! Csak örököltem, lestem valamit apámtól, aki meg mindent kalapáccsal intéz el. Végül az ajtóknál csak nem jött ki a lépés, ott is próbálkoztam a megfúrjuk felkiáltással, de itt már végképp nem használt. Így bonthattuk le az egészet. Még szerencse, hogy a hátlapot csak harminc szöggel erősítettük fel. :) A második szekrényt viszont már húsz perc alatt összeraktuk, a két komódot pedig összesen egy óra alatt. Ügyesek vagyunk mi, csak kicsit gondolkodni kell.
Tegnap nagyon időben, négykor hazamentem. Erre ma is volt esély, de ma reggel jött egy e-mail, hogy lenne egy kis magánmunka. Mivel jól fizet, még ha sokat késve is, persze, hogy megcsinálom. Pesten bekerültem egy körbe, ahonnan mindig jön valami feladat. Ezek a munkák most is jól jönnek, de igazából az lenne a szerencsés, ha addig sem fújnának ki a lehetőségek, míg otthon leszek a gyerek(ek)kel, mert akkor nem sokat kapok majd, viszont meg kell élni valamiből.
