Gyarapodunk, nemcsak súlyban, hanem a házban lakók számát tekintve is. Nem, nem jött telefon, egyáltalán semmi nem jött, ami gyerekre utalna. Egy kutyával gyarapodtunk, így már hárman randalíroznak az udvaron. R. azt mondta anno, ha lesz egyszer egy új kutyánk, az lesz a neve, hogy Kutya. S ezt tartja is. Én próbálok valami kedvesebb nevet keresni neki, ma éppen Újonc volt, de tőlem Dömötör is lehet. S hogy hogy került hozzánk? R. úgy mesélte el az édesanyjának, hogy tök részegen jöttünk haza, akkor szedtük össze az utcán. Ebből az igaz, hogy az utcán szedtük össze (vagy inkább a kutya nézett ki gazdának minket), de nem volt részegek. (Négy óra alatt két vodkanarancsot ittam) Egy kolléga nyugdíjba ment, az ő búcsúztatójáról tartottunk haza hajnal egykor. Úgy gondoltuk, sétálunk egy darabon, aztán taxiba szállunk, de végül hazasétáltunk, ez kb 4-5 kilométer volt. Mindenesetre jólesett. A kutya még az elején csatlakozott hozzánk és kitartóan követett minket, főleg, hogy R. megsimogatta. Úgy gondoltuk, ha hazáig kitart, befogadjuk. Kitartott. Aztán lehet, hogy azt gondolta, hova is került, mert Süti annak ellenére, hogy mindketten fiúk, szexuális életet akart élni vele, Szami meg megmorogta, de most már szent a béke. Ez csak akkor borul fel a rend, ha csontot kapnak, mert Süti igencsak féltékeny. Ma kapott is egy fél vödör vizet a nyakába, amikor megtámadta Újoncot. Nálunk a víz a legjobb fegyelmezési módszer, amikor annyira bepörög, hogy nem figyel ránk.
Az elmúlt napokban kirúgtunk a hámból. Csütörtökön két baráti házaspár volt nálunk, tegnap pedig az a pár, akivel Amerikába szeretnénk menni, közte pénteken pedig a kolléga búcsúztatója. Az egyik baráti pár tudott az örökbefogadásról, a másiknak most meséltem el, hogyan is döntöttünk. E. nagyon meglepődött, megkérdezte, nem tartunk-e a genetikától (nem) és hogy tudnám-e annyira szeretni a szív szerinti gyereket, mint a vérszerintit (igen). Miután magához tért, kérdezgetett még, de nem bántóan, sőt, próbálta is keresni a jó oldalát a dolognak. Elmesélte, hogy az bátyját is örökbefogadták félig-meddig. Az édesapja házassága előtti kapcsolatból született egy fiú, akit az apja addig látogatott, amíg a gyerek anyja hagyta, aztán mindent megtett, hogy ne találkozzanak. Sőt, a fiúnak is csak huszonéves korában tudta meg, hogy az a férfi, akit az apjának hitt, nem is az édesapja. Az édesapját viszont nem kereste meg, mondván, ha ő nem keresi a fiát, minek. Így csak az apja halála után találkozott a család és akkor derült ki az igazság, hogy E. apja bíróságra is ment, hogy megkapja a fiát, sikertelenül. Most viszont úgy tűnik, hogy a féltestvérek tartják majd egymással a kapcsolatot.
