Pénteken elmentünk a tatabányai nőgyógyász-endokrinológushoz. Nagyon szimpatikus volt, sajnálom, hogy nem 100 kilométeres körzetben rendel, hanem 270 kilométerre tőlünk. Ő volt az első nődoki, akinél azt éreztem, gondolkodik a problémámon, figyel rám és másnap, amikor felhívtam, tudta, ki vagyok és érdekli a sorsom.
Alapvetően jó híreket mondott. Spontán peteérésem van, ami arra utal, hogy a Meforal jól karban tartja a hormonháztartásomat. Az LH-FSH arány pedig nem fontos az én szempontomból, nem befolyásolja az életminőségemet, ebből csak arra lehet következtetni, hogy PCO-m, van, amit eddig is tudtunk. A petefészkeim viszont nincsenek tele cisztákkal, mint eddig.
Jó hosszan örvendezett, hogy milyen szép, érett petesejtem és jó vastag nyálkahártyám van, vagyis minden adott a terhességhez. Hogy rásegítsünk, felírt egy injekciót, hogy holnap adassam be. Kérdezte, van-e orvos a családban, meg tudom-e oldani. Mondtam, van orvos a családban, csak hogy mi nem haza, hanem Siófok felé vesszük innen az irányt. Nagyon rendes volt, mondta, hogy akkor bejön ő, beadja az injekciót szombaton délelőtt, mert ezt szombaton délelőtt meg kell kapnom, sem korábban, sem később. Ebben állapodtunk meg, másnap reggel mégis felhívtam, hogy nem jönnénk. Borzasztóan esett a hó, 120 kilométerre voltunk Tatabányától, gondoltuk, beadatjuk Siófokon az injekciót, főleg - hogy mint utólag kiderült - a kórház mellett volt a szállodánk. Végigjártunk négy patikát, ebből kettő zárva volt, kettőben meg nem volt a gyógyszer, így végül nem repesztettünk tüszőt plusz hormonokkal, rábíztuk a természetre. A végén már nevettünk magunkon, mert úgy rohangáltunk az injekcióért, mintha az életünk múlna rajta vagy mintha legalábbis garantálná valaki, hogy így azonnal teherbe esek.
Azt tanácsolta, hogy előbb szedjek öt napig Clostit (régi barát), aztán ultrahang, hogy megért-e a petesejt, ha igen, Choragon injekció. Ezt csináljuk három hónapig, ha nem jön be, akkor R. menjen megint spermavizsgálatra Debrecenbe vagy Pestre, mert azt, hogy nézik a spermiumk számát, ma már nem elég és utána én átjárhatósági vizsgálatra, aztán majd látjuk. Jól felkavarta ez az egész az állóvizet, hogy most mit csináltunk. Erről szólt az egész hétvége (még szerencse, hogy elmentünk egy négy csillagos welness szállodába), szinte csak ezen tipródtunk, gyötrődtünk, hogy megint kezdődik minden előről. R. megint elmondta, hogy ha vele van a gond, hagyjam el, mert nekem lehet gyerekem. Egyszerűen nem tudom vele megértetni, hogy nem így van ez, hogy azért vagyok vele, mert szeretem, mert nem tudom nélküle elképzelni az életem és nem a gyerek miatt. Arról nem is beszélve, hogy én tuti hibás vagyok, legfeljebb ketten vagyunk hibásak, de szerinte az, hogy velem nem stimmel minden, az más, az nem létezik, az mindegy. Jaj, megint belemásztunk abba a spirálba, amiből egyszer már nagy nehezen kikecmeregtünk. Kicsit olyan ez, mint a szálloda medencéjében a sodrófolyosó volt, amiből kb. a hatodik kör után tudtam kiúszni, pedig nagyon igyekeztem kiszabadulni. A szaunák is tök jók voltak, csak persze ott is az járt az eszemben, hogy szabad-e a szép, spontán érett petesejtet egyszer melegnek, egyszer hidegnek kitennem, ahelyett, hogy óvnám, védeném, megtermékenyítenénk a megadott időben. Mert persze az is megvan adva, hogy melyik nap, melyik napszakban kell szeretkezni. Sem előbb, sem később. Hogy az orvost idézzem: időzített spontán együttlét. Bele lehet ebbe bolondulni.
Siófokon mellesleg olyan jól elvoltunk a gondolatainkkal, hogy még a partra is elfelejtettünk elmenni. Amikor hazafele jöttünk és hallgattuk a rádiót, hogy elmaradt a Balaton átcsúszkálás, akkor jöttünk rá, hogy hiába sétáltunk jó sokat, ez kimaradt. Nekünk is érdemes elmenni a Balatonhoz...
