adopt

Február 28.

Úgy tűnik, az a sok-sok gólya, amit Kinga és a többi hoxás lány küldött, célba ért. Jaj, nem akarom elkiabálni, mert még semmi nem biztos. Teszteltem és pozitív volt. Viszont bepánikoltam, mert voltak napok, amikor pecsételgettem. Nem csodálkoztam különösebben, egyrészt, mert a héten menstruálnom kellett volna és nekem a menzeszem mindig pecsételgetéssel kezdődik, másrészt ha mégis terhes vagyok, akkor miért pecsételgetek. Remegő hangom felhívtam a gyógyszerész barátnőmet, hogy na, most mi van. Mondta, hogy szerinte alacsony a progeszteronszintem, de próbáljam elérni a nőgyógyászomat. A helyinek nem tudom a mobilját, a tatabányait viszont nem tudtam elérni. Utólag rájöttem, hogy mondta, hogy síelni fog. Így aztán felhívtam apámat, hogy beszéljen már a nőgyógyász ismerősét. Így szombat reggel a kórházban kezdtünk. Megnézték ultrahangon, csodák csodájára tényleg látszott egy 2,2 miliméteres petezsák. A doki mondta, hogy ez még nagyon kis terhesség, tehát csak óvatosan még. Kaptam gyógyszert a progeszteron pótlására, azóta rendben vagyok, szerdán megyünk vissza új ultrahangra.
Derült égből villámcsapásként ért a pozitív teszt. Nem is akartam tesztelni, egyrészt, mert annyi negatívot láttam már, többek között hétfőn is. Másrészt nekem még soha nem volt pozitív tesztem. Aztán jött a lelkiismeretfurdallás, hogy most mit fognak érezni azok, akik ugyanúgy ezer éve próbálkoznak mint mi, és nekik még nincs gyerekük. Én is tudom, hogy örültem a barátnőim babájának, de azért megfordult a fejemben, hogy de mi miért nem kerültünk még sorra? Vagy ezzel nekem nem szabadna foglalkoznom? Az a legszebb, hogy akkor, amikor ez a babakezdemény készült, nagyon pocsék napunk volt. Akkor jöttünk haza Siófokról, akkor vesztem össze apámékkal és öntöttem rájuk minden, sok éves sérelmemet. Lehet, hogy éppen ez kellett, hogy kiadjam magamból az addig hordozgatott rossz érzéseimet, félelmeimet?  A bűvös 12. hét Ricsi születésnapján jár le és a szülés várható időpontja az én szülinapom körül van. :) Csak jussunk el addig... Még szerencse, hogy vettem egy rakás ovulációs tesztet, egyet sem használtam belőle. :)) Bezzeg három terhességit ellőttem, hogy lássam, tényleg ott van-e a csík. Szinte azonna látszani kezdett, hogy a kontrollcsík megjelent. Rohantam a másik WC-hez, ordítottam be R-nek, hogy azonnal, rögtön jöjjön, mert nekem káprázik a szemem.

R. óv és véd. Ne legyen a laptop a hasamon, egyek, mert kell a babának, öltözzek melegen, stb. És úgy alszik el, hogy a keze a hasamon van. :) A mellem fáj, hányingerem van, de nem baj. :)

 

 

*****************

Március 2.

Ha egy üzlet beindul... Tegnap jelentkezett egy anya, aki örökbe adná a gyermekét. Nagyon kétségbeesett levelet írt, hogy olvasta a neten, hogy nekünk öt éve nem jön össze a baba, neki pedig jött, pedig nem is akarta. Elvetetni nem akarta (hála Istennek), de felnevelni sem tudja, ezért születése után örökbeadná. Kicsit fejbe vágott a hír, hogy öt évig nem történt semmi, a gólyák messzire elkerülnek minket, most bezzeg kettő is köröz felettünk. Éljen! Péntek este kiderül, hogy babát várok, vasárnap éjszaka megérkezik ez a mail. Ricsi egy pillanatig sem gondolkodott: azt mondta, úgyis szeretnénk örökbefogadni a vér szerinti gyerek ellenére is, miért ne legyen egyszerre kettő. Én már agyalok kicsit, hiszen nem tudom, mikor fog születni a gyerek, egyáltalán engedélyeznék-e, terhesen el tudnék-e látni egy újszülöttet, tudnék-e vele éjszakázni úgy, hogy a pocaklakó se sérüljön. De felelősséget is érzek: én adtam fel azt a felhívást, egy kismama bízik bennünk és akkor most egyszer csak mondjuk azt, hogy bocs, nem. Illetve nekem hogy esne, hogy egy családba egyszerre két baba érkezik, miközben mi várunk évek óta. Szóval nagy a dilemma, de ez kellemes probléma azért.

 

Március 3.

Reggel az orvosnál kezdtünk. Kettőről nyolc miliméteresre nőtt, ez már a doki szerint is terhesség. :) Ricsi azonnal kiszúrta az ultrahangon is kis pontocskát. Jövő héten megyünk újra, ismét hétre, hogy meglessük, van-e már szívhang. Igazából két hét múlva mehetnénk biztosra, mert akkor lenne biztosan, de a doki akkor nincs és nem akart minket három hétig váratni.

Március 8.
Jól vagyok. Néha émelygek, néha kicsit feszül a hasam, de ez szinte kellemes kellemetlenség. Anyámék a széltől is óvnának.
Vasárnap egy kicsit megszédültem (nem jó, ha sokat állok egy helyben), teljesen kétségbeestek. Ajaj, ez lesz 9 hónapig?

 

Március 9.

Pecsételgetek. Nem nagyon, pontosabban alig-alig, csak pár csepp barnázás volt, de elég ahhoz, hogy abszolút elrontsa a kedvem és elvegye az optimizmusom.

Ma felhívott a tatabányai doki, hogy a rákszűrésen atipusos sejteket találtak. Éljen! Jó ez a nap. Mindenesetre akkor gyorsan megkérdeztem, meddig szedjem a Meforalt és aggódjak-e a pecsételgetés miatt. Azt mondta, ne, de menjek el dokihoz. És a Meforalt hagyjam abba. Nincs jó érzésem. Lehet, csak a munka miatt van, mert stresszelek, bár igyekszem nem idegeskedni. UUUUtálom ezt a napot!

Március 11.
Jól van pocaklakó. Hallottuk a szívhangját is. Órákig bírtuk volna hallgatni, de a doki sajnos tíz-húsz másodperc után lekapcsolta. Amikor kijöttünk, R. elsírta magát. Most kezdi feldolgozni, hogy megtörtént ez a csoda. Egyébként is nagyon stresszes az élete, nem is tudom, hogy bírja még cérnával, így örültem is, hogy valahol kijött belőle a feszültség egy kis része. A szülőkkel viszont nagyon nehéz. Úgy érzik, hogy én az unokájuk kihordója vagyok és csak ez számít. Tegnap apám elkezdett hisztizni, hogy a csempekályha miatt károsodik a gyerek. Mert az egyik úszóoktató is végigdolgozta a terhességét és a sok klóros víz miatt májdaganattal született a gyerek. Szinetár Dóra meg csak akkor nem vetélt el, amikor otthon maradt. Meg egyéb rémtörténetek, amiket bevallottan azért mesél el, hogy rám ijesszen, hogy legalább az első három hónapban itthon maradjak, stb. Ma próbálok beszélni anyámmal, hogy hasson az apámra, mert ez így nem mehet tovább.
A pocaklakó 3,4 milli, a kuckója, a petezsák már 18 mili és volt valami 2,1 mili is. És dobog a szíve! Úgy örülök! Ez hihetetlen élmény.
A Duphaston helyett valami mást kaptam ma a tatabányai doki ajánlására. Szimpatikus az itteni dokim is. Ma jó volt. Be kellett mennem a terhesgondozóba egy receptért, mert reggel nem tudta megírni a doki. Megérkeztem, leültem, jött egy védőnő, aki valahonnan ismer. Kérdezte, miben segíthet, mondtam, kire várok, erre beszólt a rendelőbe és öt perc múlva hívtak is. Jó érzés volt.