Még egy hét a 12 hetes ultrahangig. Olyan, mintha soha nem jönne el. De mint egy barátnőmnek írtam, ha valaki azt mondja két-három hónapja, hogy most itt tartunk, kinevetem. És tessék, itt tartunk, pedig már lemondtunk róla.
A kis pocok néha bekeményít. A reggelek általában nehezek. Ma egy órán át győzködtem magam, hogy enni kellene, de nem akaródzott. Vasárnap még az is kijött, ami bement. Ezen kívül a kámforos fogkrémtől öklendezem. De nem baj, így, amikor éppen jól vagyok, úgy fogom fel, hogy ezek jó jelek, amik majd elmúlnak.
A barátnőm babát vár. Ezt ma állapította meg egy doki, akihez elzavartam, mert a fantasztikus megyei kórházban egy nőgyógyász és egy ultrahangos sem találta meg az amúgy 4 milliméteres petezsákot. A nődokinál csütörtökön, a diagnosztikai központban tegnap reggel voltak és egyik sem látott semmit. Vicces. A lényeg, hogy megvan a baba ott is.
A munkából igyekszem visszavenni. Múlt héten rengeteg volt, ezen a héten már tényleg csak 6-8 órát dolgozok. Jövő héten megint sok lesz, de nem baj. Közben R. állandóan bent van, szerintem már hullafáradt, mert minden hétvégén dolgozik október óta és nincs szabadnapja sem. A beosztottnak van, a főnöknek nincs. Beiskolázták, most éppen pszichológiai tréningen van. Azt mondja, nagyon jó jellemzést kapott. Nem csodálom. :) Aztán vezetőképzések lesznek. Aranyos a cég, mert reggel 9-kor kezdenek, pedig rengeteg a vidéki. R-nek ez azt jelenti, hogy ha vonattal megy, ötkor kell kiérnie az állomásra, ha kocsival, akkor legkésőbb fél hatkor kell indulnia. Úgy, hogy előző és következő napokon este kilencig dolgozik. Mondjuk a választásokkor éjfélkor végeztek.
Tegnap tinianyákról szóló műsort néztem. Kiakadtam. 14 éves és a második gyerekét várja a gyerek, miközben azt sem tudja, hogy az elsővel mit kezdjen. Ilyenkor a szülő felelősségén is elgondolkodom, mert az egy dolog, hogy a gyerek 13 évesen szexel (jaj), de hogy nem is védekezik, arról már tényleg tehet a szülő is. 13 évesen még eszembe sem jutott a fiúk után rohangálni vagy hagyni, hogy ők fussanak utánam.
Tegnap nagyon fáradt és rosszkedvű voltam. Most kezdem érezni az érzelmi hullámvasutat. Tudtam, hogy hülye vagyok és feleslegesen veszekszem R-rel egy olyan dolgon, amin nem tud változtatni, de képtelen voltam leállítani magamat. Aztán lehiggadtam és azon gondolkodtam, ha már most ilyen fáradt vagyok, mi lesz akkor, ha nem alhatok, mert sír a baba. És hogy jó szülő leszek-e. Hát, tegnap egy pillanatig sem hittem, hogy jó anya lehetek majd. De bízok az ösztöneimben, csak megoldom majd.
