Nagyon elmaradtam az írással, most igyekszem pótolni a leglényegesebbeket. Arról talán írtam, hogy megkérdeztem az aktuális sorszámunkat és jeleztem, hogy várandós vagyok. Az ügyintézőnk nagyon aranyosan reagált erre, de mondta, hogy úgyis aktuális egy látogatás, hogy lássa, nem változott-e semmi az életünkben, és akkor személyesen megbeszéljük a továbbiakat is.
Mondtuk, hogy továbbra is szeretnénk fenntartani az örökbefogadási szándékukat. Innentől kezdve viszont csak újszülöttet fogadhatunk örökbe, ugyanis a vér szerinti gyereknél nem lehet idősebb a szív szerinti és legalább 1,5-2 év korkülönbségnek kell köztük lenni, hiszen a testvérek között is van ennyi. Viszont mire kis pocok 1,5-2 éves lesz, már biztosan a sor elején járunk az újszülött kategóriában is.
Az ügyintézőnk mondta azt is, hogy idén hét babát adtak ki kórházból vagy pár hetes korában. Valószínűleg most ért ide a válság ezen hatása, hogy nincs az embereknek pénze, nem tudjék felnevelni az új jövevényt, illetve olyan is volt, aki egy éjszakás kaland gyümölcsét hordta a méhében. Hát igen, furcsa az élet: van, akinek egyetlen éjszaka kell, van, akinek évek, évtizedek sem elegek és mindketten nehéz helyzetben vannak. A lényeg, hogy ezek a sorsok egymásra találjanak és a baba ne kukában, WC-ben, bokorban kössön ki.
A barátnőm mondta, most értette meg, hogy az emberek mennyire nem rugalmasak az örökbefogadással kapcsolatban. Egyrészt mekkora szenzáció az, hogy egy ismerős ismerősének az ismerőse örökbefogadott egy babát. Másrészt sokan viccesen megkérdezik, hogy terhes volt vagy lopta a gyereket. Biztosan lefagyna az arcukról a mosoly, ha azt mondaná, hogy örökbefogadták, holott semmivel nem rosszabb ez a gyerek, mint az a gyerek.
