Mielőtt Visegrádra mentünk volna, terhesgondozáson is voltam. Nagyon megdícsértek, hogy négy hónap alatt csak 90 dekát híztam. Azóta behoztam kicsit magam, Visegrádról kb. 80 dekával súlyosabban jöttem haza.
Levették az AFP-t (mindig a fotóügynökség jut róla eszembe), meg a toxoplazmát is, remélem, nem lesz egyikkel sem semmi gond. A hétvégén az egyik kollégánkhoz kellene bulizni mennünk. Mondtuk, hogy mi nem megyünk, mert most szereztek be egy cicát, de megígérték, hogy a ,,nagyszülőkre" bízzák és az almot is eltüntetik. Így csak nem lesz gond, de igyekszem a házon kívül, a kertben maradni. Hátha lesz szalonnasütés is, mert arra hetek óta rá vagyok izgulva. Mondjuk a halászlére is, pedig nem nagy kedvencem. Ez egyébként érdekes, hogy milyen ízeket kíván meg az ember. A szegedi barátnőm onnan tudta, hogy terhes, bár a teszt nem mutatta, hogy répafőzeléket kívánt, amit egyébként szívből utál.
Még a Visegrád előtti hétvégén aludt itt a barátnőm. (Hú, de rég nem írtam.) Jó volt, hogy eljött, mert ritkán van alkalmunk személyesen beszélgetni, a telefon pedig nem ugyanaz. Szóba került az abortusz is, hogy megbánta-e. Azt mondta, nem, de amikor kiderült, hogy terhes részben miattam volt nagy a dilemma, hogy mit fogok hozzá szólni, ha elvetetik. Én is bevallottam, hogy azért nagyon méllyen, rosszul érintett a döntésük, de igyekszem elfogadni. Tény, nem én neveltem volna fel azt a gyereket és ha úgy érzik, nem tudnak még egyet vállalni, mert nekik egy is sok néha, akkor elfogadom, még akkor is, ha fáj. Az is jó volt, hogy Lucáról most sokat mesélt és csak jót. :) Attól félek, itt lesz egy kis sértődés, hogy nem őt kérjük majd fel keresztanyának, hiszen neki is, a lányának is én vagyok a keresztanyja, de ebből nem engedek, még ha nagyon szeretem, akkor sem érzem őt ideális keresztszülőnek.
