Jaj, tudom, hogy mire ezeket a sorokat olvassátok, sok minden kiderül, de mégis kérem, hogy ismeretlenül is drukkoljatok egy barátnőmnek. 13 hetes terhes és ma elkezdett pecsételgetni. Szerintem semmi baj nem lesz (nem lehet baj!), csak egy vérömleny lehet a méhében vagy a méhlepény van nagyon a méhszájon, de aggódok érte. Az előző babájukat így veszítették el, pont azt mondta a telefonba, hogy sokszor nem mert elmenni WC-re, mert akkor látta a pecsételgetést és tessék, most hogy megnyugodott, megint itt a vérzés. De nem lesz semmi baj, ugye? Pár hét különbséggel vagyunk kiírva, ők is, mi is sokat vártunk a babára.
Az is elszomorított, amit a Hoxa fórumon olvastam az örökbefogadásos topicban. Az egyik nevelőszülő írta, hogy egy pár örökbefogadott egy kétéves kislányt, majd 2,5 év múlva, amikor váltak, visszaadták, mert egyiknek sem kellett. Van az ilyeneknek szívük? Néha tényleg úgy érzem, egyeseknek a gyerek csak játékszer, amit el lehet dobni. Mondanám, hogy miért nem szűrték ki a szülőket, hogy alkalmatlanok, de pár év alatt annnyit változhat az ember mentális állapota, amire nem lehet felkészülni.
Eddig babaágyat, mostanában babakocsikat nézegetek. Pontosan nem tudom, minek, mert úgyis kapunk, de jólesik. Az indokom persze megvan: úgyis kell babahordozót venni a kocsiba, akkor megnézem a kocsikat is. Láttam 0-18 kilóig használható gyerekülést is, de nem értem a mechanikát, hogy lehet ez jó a baba gerincének, ha vannak külön, tényleg kagyló formájú 0-13 kilóra szóló ülések. Mostanában ráadásul tetszenek a három kerekű kocsik is, amiktől régen kirázott a hideg. Ezek a mostaniak vagy szebbek vagy én szoktam meg vagy az én ízlésem változott, de nagyon bejönnek. A gyerekszoba berendezése most nem foglalkoztat annyira. Inkább az bosszant, hogy nem találok olyan gyerekágyat, ami illik is a szobába, az ára is elfogadható és szép is. Valamelyik soha nem jön össze. Bár, ahogy magamat ismerem, kb. bemegyek egy boltba és megveszem az elsőt, amit tetszik, hiába keresgéltem hónapokig és nagyon meg leszek elégedve vele.
Ez a hét is elég dolgos, de a jövő hét sem lesz könnyebb. De lassan megyünk szabira és kezdem úgy érzeni, nem fog ártani szülés előtt az a kis pihenő még baba nélkül. Furcsa, de nem tudom elképzelni, hogy egyszer a karomban tarthatom majd. Az örökbefogadásnál azért éreztem ennyire megfoghatatlannak az időpontot, mert nem tudtam, mikor jön az a bizonyos telefon. De így, hogy tudom, nagyjából mikor szülök, ugyanolyan homály, nagyon távoli érzés van bennem. Még így is, hogy tudom, bent van, mert szerencsére jó nagyokat rúg. Tegnap már Ricsi is érezte. :) Olyan furcsa, hogy a 17. héttől érzem én magam és most, a 19. héten már ő is érzi. Kis pocok nagyokat tud hullámozni ott bent, hihetetlenül jó.
