adopt

Lehet, hogy kissé szétszórt leszek, ugrálok egyik témáról a másikra, de nem vagyok ma topon.

Hétvégén megjártuk a Balatont. Nagyon jól éreztük magunkat, jó volt a gyerekeket látni. Hihetetlen, mennyit nőnek, okosodna, változnak. A mienk is ilyen lesz? Végül pénteken délben indultunk, mert be kellett jönnöm megcsinálni egy munkát, ami utólag kiderült, bőven ráért volna, csak a kolléganő elfelejtett szólni. Mindegy, ezen is túl vagyok. Amint megérkeztünk, lendületből le a partra, persze én nem fürödtem, biztos, ami biztos, de azért jó volt belógatni a lábam a vízbe. Ez lesz a program két hét múlva is. :) Másnap, míg a többiek elmentek a szigligeti várat megnézni, mi próbáltuk összeszedni magunkat R-rel. Pénteken ugyanis hajnal fél négyig beszélgettünk, aztán olvastam, így kb, öt óra volt, mire elaludtam. Régen volt alkalom így beszélgetni, sok mély témát érintettek is, többek között egy közös barátunk, Boci halálát. S itt megint kiderült az, amit eddig is tudtam, hogy R. a mai napig nem dolgozta ezt fel és valószínűleg az életben nem bocsátja meg magának, hogy nem mentünk el a temetésre. Barcelonába utaztunk és kedden indult a repülő, nem tudtuk már átütemezni, így vagy buktuk volna az összes pénzt és itthon maradunk vagy megyünk. Rosszul döntöttünk, igaz, ahogy ott megfogalmazták a többiek, akkor annyira fáradtak voltunk és annyira azt a nyaralást vártuk egy éve, hogy más volt a perspektíva. Sajnos ezen már nem változtathatunk. Érdekes egyébként, hogy a lelkek, akiket korábban láttam és akiben Bocit és a nagyapámat sejtettem, eltűntek, hónapok óta nem találkozom velük.

Míg mi odavoltunk, addig Sütire az édesanyámék vigyáztak. Szegényeknek nagyon rosszul sült el minden. Süti ugyanis megsebesítette a fejét, amikor csatornáztak nálunk és annyira megijedt, hogy szétszedte a mobilkerítést, hogy elmeneküljön a zaj elől. A seb csak nem gyógyult, mert Bömbi játék közben folyamatosan Süti fején ugrált, így egyre mélyebb és rondább lett. Miután a szüleim kutyája is egy ilyen sebbe pusztult bele, elvittük Bömbit a szüleimhez megőrzésre. (Alexa állandóan nyalogatta, harapdálta a sebes lábát, hogy gyógyítsa, az állatorvos sem tudott rajta segíteni, a tölcsért leszedte a fejéről, így a végén nem tudott ráállni sem a lábára és el kellett altatni.) Sütkót már ez megviselte, hiszen hogy magyarázzuk meg egy kutyának, hogy nem azért visszük el Bömbit, mert nem szeretjük, hanem azért, hogy ő gyógyuljon. Aztán másnap eltűntünk mi is, amit eleve utál. Hogy ne legyen a kutya magányos, megkértük a szülőket, hogy vigyék ki a nyaralóba, Ott jól elvolt egészen addig, amíg apám elment boltba. Na, erre a kutya kitört a becsukott kapun, anyám utána, de persze nem érte utol. Gondolta, hátha apám észrevette, hogy rohan utána Süti és felvette. De nem. Így amikor hazaért, akkor kezdték el keresni, azon gondolkodva, hogy lenyeljük őket, ha elhagyták a kutyánkat. Végül megtalálták. Süti nagyon okosan azon az úton indult haza, ahol mi szoktunk járni (két út van, a gát és az olajos út), ott csavargott. Rögtön bepattant a kocsiba, amikor látta, anyámék azok, visszavitték a nyaralóba, de szegény utána nem akart elmozdulni a kocsi mellől. Így a szülők úgy gondolták, jobb, ha nem alszanak kint, inkább hazamennek a kutyával. Azért sajnálom őket, mert július van, de pihenni még nem voltak a nyaralóban, csak takarítani, füvet nyírni, stb.