A 31. hétig, szeptember elsejéig dolgozom. Bár eddig nagyon féltem tőle, de már várom a pihenést. Azért biztos, ami biztos, kb. húsz évre elegendő feladatot gondoltam össze szeptemberre, nehogy unatkozzak. A kerti bútor lefestésével fogom kezdeni, mert idén nyáron ez kimaradt. Meg rendezem a DVD-ket, CD-ket, mert szinte minden tok üres. De hol vannak akkor a lemezek? Takarítok, szobát rendezek, olvasok majd. Jó lesz ez, ugye?
Közben annyira azt érzem, hogy Kingáéknál lassan csörögni fog a telefon. Komolyan mondom, jobban várom az ő babájukat, mint a sajátunkat. Azt, hogy a kisasszony mikor érkezik, nagyjából tudjuk, az övéké sokkal izgalmasabb. Kapkodhatná már magát a gólya.
Múlt héten láttam végre Annát is. Hogy mekkorát nőtt! Hihetetlen. Miért nőnek meg olyan gyorsan? Lassan már járni fog, aztán szaladni, aztán biciklizni, óvodába, iskolába megy, aztán érettségizik és máris itt az egyetem. Jaj, ebbe jobb nem belegondolni.
