Két, hatalmas zsáknyi ruhával gazdagodott a kisasszony. Turkáltunk. Pontosabban nem is kellett nagyon válogatni, mert az üzletben, ahova járunk, hónapok óta gyűjtik nekünk a legszebb cuccokat. S valóban, olyan szép ruhákat, paplanokat, fejvédőket, játékokat gyűjtöttek, hogy elállt a lélegzetem. Azt hiszem, most már mindene van a lányunknak, csak egy ágyat kell venni, ki kell fizetni a két komódot és pelenka meg pempők kellenek. Csak.... Ez ,,csak" egy százas. Jaj, most nagyon rosszulesett ebbe belegondolni.
A kisasszony megunhatta, hogy lóg, mert ma délután végig keresztben feküdt. Nem fér ugyan el, neki sem a legjobb és nekem sem, de nem baj. De talán visszafordult a helyére. Újabban egyébként kevesebbet rúgdos, inkább hullámzik, mocorog. Nagyon kis aranyos ilyenkor is. A rekeszizmomat továbbra is erősen nyomja, ez elég kellemetlen. De nem panaszkodhatok, mert nagyon jól tudok aludni, nem zavar semmiben. Kicsit furcsa, hogy mindenhol azt írják, nem szabad háton aludni, mert a nagy hasam így nyomja az ereket, ettől függetlenül nekem csak úgy kényelmes, mert oldalt fáj a vállam, zsibbad a karom és a lábam. Hason viszont mindkettőnknek kényelmes.
