R. megint tréningen van, ezúttal Herceghalmon, így egyedül töltöm az éjszakát. Nem is tudok magammal mit kezdeni hirtelen. Eddig szórakoztattak a szülők: hol az egyik, hol a másik, hol mindegyik itt volt dél óta. Édesanyám első körben kimosta a babaruhákat, aztán szétválogattuk őket kor és nagyság alapján, de különvettük a body-kat, nadrágokat, felsőket, kabátokat, bundazsákokat. Van vagy három fejvédőnk, takaróból is jól el vagyunk eresztve. Három hónapos korig legalább száz-százötven ruhája van a kisasszonynak, így lesz mibe öltöztetni. Jobban belegondolva, a kiságyon, a pelenkán, a pempőkön és a fürdőkádon kívül mindene van. Pelenkában próbáltam a neten tájékozódni, hogy melyik a jó, de nem lettem okosabb. Az biztos, hogy a legelején a Happy Bella a legszimpatikusabb, mert ennek ki van vágva az eleje a köldökcsonknál. Lázmérő-ügyben sem lettem okosabb, mert egyetlen higanyos lázmérőnk van csak. Ha ez eltörik, nem tudom, milyet vegyünk, mert állítólag egyik sem mér igazán pontosan. De valahogy csak meg kell mérni a lázát, ha esetleg van.
Szombatra elkészülnek a komódok is. Így szerintem hétvégén nagy legózás lesz, hogy akkor mi hova kerüljön a szobába. Jó lenne, ha az eredeti koncepció beválna, mert akkor nem kell sokat pakolászni. Illetve dehogynem, mert a könyveket át kell rendezni, a ruhákat be kell pakolni, stb. Elég nagy, több ezer kötetes könyvtárunk van, ennek a zöme a nappaliban kapott helyett, de a gyerekszobában lévő polcok is zsúfolásig megteltek. Most azonban kell hely a gyerekkönyveknek is, amik pillanatnyilag a padláson, illetve a szüleim padlásán van. Ráadásul a gyerekszoba eddig egyfajta raktárként működött, ezt is meg kell szüntetni lassan. Szóval jövő hétre is van feladatom.
Most sem unatkozom, minden nap takarítok. Ma éppen a hálószobában a szekrényeket pakoltam át, lejjebb kerültek az őszi, téli cuccok. Feljebb a tavasziak, illetve azok, amik nem jönnek rám. Az én részemen szemmagasságban nem sok minden maradt, mondhatni csak három nadrág és néhány kistrikó. Hosszú ujjúm nincs. Majd kérek kölcsön a gyerektől, neki van bőven. :)
Közben van még egy elég nyűgös maszekmunkám. Meg egy függőben. R. nagyon aggódik a lelkem miatt, hogy rosszul érzem magam itthon, hiányzik a munka. Pedig nem. Én féltem a legjobban, de most egyre inkább úgy érzem, jó volt abbahagyni. Tegnap elég sokat mászkáltam a városban, mert ügyeket kellett intézni, aztán elmentem a plázába, hogy körülnézzek. Ott éreztem, hogy nekem azonnal le kell ülnöm, mert nagyon elfáradtam. Így ücsörögtem fél órát egy újságot olvasva. Ma pedig alig jutottam át az édesanyámékhoz ebédelni, pedig öt percnyire laktak. Valószínűleg a melegfront tett be. Míg ugyanis Pesten és Nyugat-Magyarországon hideg volt ma, itthon olyan meleg, hogy egy pólóban majdnem megsültem. Pedig tegnap még viszonylag hideg volt.
Hivatalosan még 7,5 hét van hátra a szülésig, de én inkább hatot érzek. Mondjuk 2010. 10. 10-én lenne igazán szép szülni. De nagyon úgy érzem, hogy október 20-a körül érkezik a kisasszony. Ma azt álmodtam, hogy Szonjának hívják. Hogy miért éppen így, nem tudom, ez szóba sem került. Hat-hétéves volt álmomban, kiestek már az első fogai, hosszú barna haja volt és elköszönt az apukájától éppen. Ez utóbbi onnan jött, hogy reggel hatkor ment el R. és utána még visszaaludtam kicsit. R. nagyon várja már a kicsi lányt. Én is, de egyelőre nem tudom elképzelni, hogy valamikor a kezemben fogom tartani és nem pocakban lesz. Ez annyira érdekes érzés.
A kisasszonyról még annyit, hogy sokat helyezkedik. Most már/még nem fejjel lefelé lóg, hanem néha oldalt fekszik. Lassan befordulhatna azért.
