Tegnap döfködős napom volt. Reggel megint vettek néhány kémcsőnyi vért, egyrészt a toxoplazma, másrészt a vérkép miatt, mert a vasam múltkor gyalázatosan alacsony lett. Kíváncsi vagyok, hogy mennyit használt a Nővér céklatabletta. Most úgy éreztem, el fogok ájulni. Ez nem újdonság, mert elég rosszul szoktam tűrni minden szúrást, de mostanában megúsztam a rosszul létet. De amikor már zúgott a fülem és forgott a világ, tudtam, azonnal le kell ülnöm. Persze nem vittem magammal csokit, az talán rendbetett volna. Így kb. háromszor szólítottak, hogy mehetek be az orvoshoz a terhesgondozáson (nálunk ott van a vérvétel is), mire sikerült bevánszorognom.
Másrészt apám beoltott H1N1 ellen. Annak ellenére, hogy normál influenza ellen soha nem oltattam magam, ez a járvány nekem veszélyesnek tűnik, így inkább nem kockáztatok. S mivel tavaly sok kismama és gyerek halt meg, akik nem oltatták magukat amit idénre is jósolnak, így inkább szúrjanak meg feleslegesen, ha nem használ akkor is. Különben is, tavaly addig könyörögtem a barátnőmnek, amíg kismamaként ő is beoltatta magát, így persze, hogy én is megteszem.
Mivel védőoltást nem lehet a saját megyénkben szerezni, Csongrádból hozattak nekem és R-nek egyet-egyet. R. felajánlotta a sajátját az egyik terhes barátnőnknek, de E. azt mondta, ő inkább kihagyja.
