Ma délelőtt voltunk megismerkedni a szülésznővel. Jó sok kérdéssel mentem, azt hiszem, mindent megkérdeztem, amit akartam. Mondjuk ott kicsit ledobtam az ékszíjat, amikor közölte, ebben a kórházban nincs mód semmilyen érzéstelenítésre vajúdás és szülés közben. Én kis naiv meg azt hittem, választhatok az epidurális meg a gáz vagy mit tudom én mi között. Na, nem! Állítólag így jobb a babának, szerintem meg inkább az számít, hogy a kórháznak így olcsóbb, mert nem kell külön dokit alkalmazni erre. De fő az optimista gondolkodás: kitaláltam, hogy így biztosan nem indulunk az öt perces fájások előtt, mert a kórházban sem lenne jobb és csak kényelmesebb otthon vajúdni, nem? Persze, ha elfolyik a magzatvíz, akkor tusolás után menni kell.
Azt is megtudtam, hogy vajúdás alatt nem lehet enni, maximum kevés szőlőcukor vagy csoki vihető be. Megnéztem az alternatív vajúdót, a szülőszobát is. Korrekt. Annak mondjuk örültem, hogy a szülőágyról lehet látni, amikor ellátják a babát. Mondtam R-nek, hogy kövesse addig a kisasszonyt, amíg nem kap karszalagot. Mondjuk ez sem biztosíték semmire, mert az egyik ismerősöm lazán megszoptatta egy másik nő babáját, mert nem vette észre, h ez nem az övé :)
A szülésznő szimpatikus. Negyvenéves lehet, nagyon kedves, de nagyon kemény is. Szerintem, ha túl sokat nyavalygok, akkor helyre tud majd tenni. Mondta is, hogy ezt a csatát nekem kell majd megvívnom, ők R-rel csak a jelenlétükkel tudnak támogatni, a fájdalmat nem vehetik át. Azt is mondta, hogy azt a napot a szülésre kell szánni. Nem is tudom, mi másra lehetne. Nem készülök a Bahamákra, bár ott biztosan jobban érezném magam.
Igazából nem is a fájdalomtól féltem eddig (bár, így érzéstelenítés nélkül már attól is nagyon), hanem attól, hogy béna leszek. De mondta, hogy nem leszek béna, ettől ne féljek. Meg azt is, hogy lesz olyan rész, amikor levegőt sem kapok a fájástól, amikor úgy érzem, meghalok, de higgyem el, innen csak jobb lesz. Meg azt is mondta, hogy lesz olyan rész, amikor minden idegesít majd, az is, ha ő beszélget R-rel, az is, ha bárki hozzám ér, de ez is természetes. Meg hogy én fogom érezni, h feküdni, sétálni, tusolni vagy éppen mi esik jobban, bár lesz olyan rész, amikor semmi nem esik majd jól. Szóval kemény menet lesz, de ügyesek leszünk a kisasszonnyal.
Azt is mondta, hogy szerinte ne Tena betétet vegyek, hanem 50x50-es gézlapot szerezzek be a patikából és abba tekerjek bele vattát. Ez ugyanis sokkal puhább és a gátsebnek kényelmesebb. Kipróbáljuk mindkettőt, mert a betétet már megvettem.
Az, hogy nincs semmi fájdalomcsillapításra lehetőség, kissé fejbe vágott. De a 36. héten már nem kereshetek másik kórházat, másik orvost, szülésznőt, stb. Az orvos és a szülésznő ráadásul szimpatikus is.