Egyszerűen nem jutok ide, hogy írjak. A kisasszony nappal kis angyal, éjszaka viszont mini diktátor, nem hagy minket aludni, hacsak nem rajtunk van. Ez azonban hosszútávon nem megoldás. Haragudni viszont nem lehet rá, egyrészt mert elmondhatatlanul szeretjük, másrészt mert szerintem fáj a pocija. Különben is valamikor csak ébren kell lennie. Ezt csinálta a pocakban is. Panaszunk nem lehet rá, nagyon ritkán sír, inkább csak nyöszörög, ha akar valamit.
Soha nem gondoltam volna, hogy egy gyereket ennyire lehet szeretni. És ez állítólag csak fokozódik, ami nekem elképzelhetetlen. Olyan, mintha mindig velünk lett volna, pedig még csak tíz napos az öreglány.
