adopt

Regi egyre nehezebben alszik el.  Nem tudom, létezik-e ilyen ebben a korban, de olyan, mintha félne attól, hogy lemarad valamiről és ezért nem akar, nem mer elaludni. Utána viszont hulla fáradt és azért nem alszik, csak sír panaszosan. Rajtunk fekve persze általában megnyugszik, de nem szeretném ezt hosszan folytatni, mert megszokja, hogy ott alszik el. Így ma inkább fél órát simogattam a kutyakosárban a hátát és vártam, hogy elpilledjen. Amikor jön a hét mérföldes tekintet, azaz csak mered a világba, de már nem lát semmit, jó, de sokszor ebből is kizökken és kezdődik megint a panaszkodás, amitől a szívem szakad meg. Ha pedig el is alszik, sokszor csak húsz percekre, fél órákra szunnyad el, ami megint nem normális. Ezért is szeretném, ha a saját ágyában pihenne, mert azért mi csak mozgunk, amitől felébred.