Hihetetlen, de ez a kis tündér, aki itt szuszog mellettem a bölcsőben már több mint egy hónapos. Annyira gyorsan telik az idő, olyan, mintha tegnap született volna.
Mielőtt eljöttem volna a cégtől, úgy gondoltam, hogy én amint lehet, rohanok majd vissza. De így, hogy észrevétlenül telnek a napok, minden este azon kapom magam, hogy már megint eltelt egy nap, nem biztos, hogy annyira vágyok majd vissza a munkába.
Regina továbbra is jó baba, ennek ellenére nagyon be kell osztani az időmet. Délelőtt általában alszik, délután már nyűgösebb, akkor sokat kell kézbe venni, így sokszor az is gondot okoz, hogy mikor megyek el WC-re. Mondjuk szerencsére nem nagyon kell rohangálnom, mert amit iszok, abból a szervezetem nagy részt tejet gyárt, enni meg nem nagyon bírok. Kedvem és időm sincs, pedig régen azért szerettem a pocakomat. A reggelit nagy nehezen letuszkolom, az ebéd már alig megy le és este kilencig nem is jut eszembe újra enni. Tudom, hogy kellene a tejhez is, de nem megy.Talán ezért, talán másért tejjel sem állok túl jól. Mondjuk apa megnyugtatott: ha naponta két decinyit tudok neki adni, az már elég ahhoz, hogy a védettséget megszerezze, a többit pedig pótolom. Regina a cumisüveghez is furcsán viszonyul: néha csak azt fogadja el, néha meg követeli a szopizást. Mondjuk éjjel nagyon sajnáltam, mert megetettem, büfizettem és tettem volna vissza az ágyba, amikor láttam, teli a pelus. Most nem jelezte, pedig máskor evés közben is tisztába kell tennem, mert általában akkor küldi a ,,szeretetcsomagot" és fél percig nem bír koszos pelenkában maradni. Tisztába tettem, erre lebüfizte a ruháját, akkor ruhacsere is. Gondolom, nem hiányzott neki ez a tortúra hajnal négykor, fel is ébredt és ötig gagyogott az ágyában.
Az elmúlt egy hónapban több éjszakát végigaludt már, volt, hogy este kilenctől reggel kilencig durmolt, de mostanában visszatértünk arra, hogy hajnal három és négy között kel enni. Ilyenkor állítólag csak cukros vizet kellene neki adni, hogy lássuk, valóban éhes-e, de nincs szívem ezzel kínozni, főleg, hogy mostanában csak nyolcvan miliket eszik, míg máskor száz volt a fogyasztása. Így viszont korábban is éhezik meg, a korábbi négy óráról visszatért a három óránkénti evésre. Ennek előnye, hogy kevesebbet fáj a hasa. Jaj, viszont rengeteget csuklik és míg ez állítólag a babák zömét nem hatja meg, ő nagyon begurul rajta. Állítólag én is ilyen voltam, dühös lettem. Most is sokat csuklok, ha elkezdem, három napig tart kis megszakításokkal. Volt honnan örökölnie.
Múltkor kiszámoltam, milyen lesz a személyisége. Nagyon nem hiszek ezekben, de van egy könyvem, azt hiszem, Erre születtél a címe, amiben sok igazság van. A személyiséget ez a könyv két szám alapján határozza meg, ebből az egyik R-ével egyezik. Azaz nagyon maximalista lesz, főleg saját magával, de a környezetével szemben is és önbizalomban nem bővelkedik majd. Remélem, jól megtanulja eladni magát akkor, amikor kell, mint az apja. R. ebben nagyon sokat fejlődött, de nem vetít soha szerencsére, mert azt utálnám. Abban viszont rám hasonlít majd a kiscsaj, hogy szociálisan nagyon érzékeny lesz. Aztán persze majd alakul a személyisége.
Mindenki azt találgatja, kire hasonlít. A tapasztalatom az, hogy aki R-t ismeri, a szerint R-re, aki engem, az azt mondja, rám, aki apámat, az állítja, hogy az apámra, stb. Én nem látok benne senkit, a lényeg az, hogy gyönyörű. Lassan teszek fel róla képet is, csak meghalt a fényképezőgépünk és tegnap kaptunk kölcsön egyet hétvégére. Még jó, hogy nem a szülőszobán mondta fel a szolgálatot.
Néha-néha még mesélek neki arról, hogyan született, de egyre kevésbé van rá igényem. Valószínűleg kezdem feldolgozni a történteket. Benne vagyok a két hónapban, mert azt mondják, ha két hónap múlva is mindenkinek ezt meséli a nő, akkor túl nagy törést okozott neki a szülés.
Alapvetően sokat beszélek hozzá: létező és kitalált mondókákat mondok neki, énekelek (mellesleg semmi hangom nincs, általános iskolában az énektanár meg is kért, hogy inkább maradjak csendben), mesélek neki. Ő meg figyel. Egyre többet nézeget, hogy ki is tartja éppen kézben. A fürdést vagy szereti, vagy utálja. Elég sokat fürdetek egyedül, mert R. még dolgozik. Mostanában főleg akkor üvölt, ha kiveszem a vízből. Vajon maradni szeretne még vagy addigra fogy el a türelme?
