Több mint egy hete zajosan telnek az éjszakáink. Kiscsillag általában hajnal egykor rakja meg a pelenkáját és ezt előtte órákon keresztül hangosan jelzi hogy erre készül. Biztos, hogy nagyon fáj a pocakja, mert este hattól, nyolctól tekereg, nyöszörög, sír, üvölt. Így jobb híján dajkáljuk, néha etetjük. Nem tudom, ezzel mennyire teszünk jót vele, de valóban éhesnek tűnik. Meg annyira nehéz ilyenkor eldönteni, hogy mit kellene csinálni.
Gondoltam, ma délután kipihenem az éjszakai fáradalmakat, de ma délután is sírt, ha kézben volt, ha ágyban volt, ha rajtam feküdt, akkor is. De hátha holnap délelőtt alhatok egy kicsit. Mindenki azt mondta, ha elérjük a hat hetes kort, könnyebb lesz, de mintha nehezebb lenne. Igaz, ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy mennyit vártunk ezekre a műsoros éjjelekre. S csak jó ez így, ahogy van.
