Halomban áll a vasalnivaló, de Regi nem nagyon szeretné, ha vasalnék. Pedig nem ártana, mert lassan elfogy a ruhája, pedig azt hittem, ilyen nem fordulhat elő. Na jó, van persze mit felvennie, de a kedvenc darabjaim mind a vasalásra várók között vannak. Ráadásul az a furcsa helyzet állt elő, hogy az 56-os ruhák már kicsik, a 62-esek meg nagyok rá, a 68-asokról nem is beszélve.
Tegnap soron kívüli nagytakarítás volt. Történt ugyanis, hogy R. szeret elégetni minden papírt meg papírfélét, hogy ne a kukában foglalja a helyet. Bedobott a kályhába egy üdítős dobozt, ami így utólag nem volt jó ötlet, mert valami műanyag lehetett benne, az pedig nagyon büdösen ég. Ezt hétfőről keddre virradó éjjel megtapasztaltuk. Jól kiszellőztettünk, de reggel is kellett szellőztetni. Végül is, kint farkasodító hideg, bent szintén. Na jó, csak 12 fokra hűlt le a lakás, mire elűztük a szagot. Közben persze ágyneműcsere, függönymosás, stb. Még szerencse, hogy jó sok ágyneműnk van, mert előző este a gyerek büfizte le az ágyneműnket, így éjjel húztam újat. Aztán reggel megint újat. Két nap alatt három garnitúrát használtunk el, ebből egy volt a tervezett.
Bencus egyre jobban van: levették a lélegeztetőgépről is, sőt, kiderült, nem is kellett hálóval pótolni a rekeszizmát, elég volt összevarrni a meglévőt. Annyira nagyon örülök neki. Juhéj!
