Ez lesz az első szilveszter, amikor nem azt kívánom, kérem, könyörgöm, hogy az új évben érkezzen meg a gyermekünk. De milyen telhetetlen az ember, kívánságom így is van, máshova küldöm a gólyát, remélem, most meg is érkezik végre a címzetthez.
Éppen tegnap gondoltam rá, hogy tényleg telhetetlen az ember. Ha valaki azt mondja egy évvel ezelőtt, hogy idén már egy kislánnyal karácsonyozunk, akit nem tudok majd szoptatni, repestem volna az örömtől. Most mégis bánt a dolog. Annyira kevés már a tejem... Két mellből kb. 30 milli, hiába a sok tea, szoptatás, fejés. Ez a mennyiség meg édeskevés, amikor Regi 130-160-at eszik alkalmanként. Tudtam, hogy nem szabad lemérnem, mert akkor csak elkeseredek... Így is lett. Gondolkodom azon, hogy kérek mástól anyatejet. Persze tudom, ha szív szerinti gyermekem lenne, egy percig sem szoptathattam volna, és nagyon boldog lettem volna így is, most mégis az van bennem, hogy nem adok meg mindent a lányomnak, amit megadhatnék, ha nem lennék ilyen béna.
