Találtam egy isteni stílusban, humoros, életvidám történetekkel teli blogot. http://lustanyu.blog.nlcafe.
Ebben írta a szerző és milyen igaza van, hogy míg a szülésre heteket, hónapokat készülünk, könyveket bújunk, tanfolyamra járunk, eltervezzük, hogy a párunk majd ide áll, oda áll a szülőszobán, a vajúdás alatt így maszíroz vagy úgy, kérjünk-e érzéstelenítést vagy nem, szóval minden pillanatot próbálunk szabályozni, közben arra senki nem tanít, beszél, hogy milyen lesz gyereket nevelni. Persze, a szülés egy hihetetlenül intenzív fájdalommal járó folyamat, de csak egy napig tart, míg az anyaság a szülés pillanatától életünk végéig. S mégis a szülésre készülünk leginkább, nem az anyaságra. Nem véletlenül mondom én, hogy az örökbefogadásról szóló tanfolyamot vagy ahhoz hasonlót minden leendő szülőnek végeznie kellene. Igaz, csak húsz óra, de nagyon hasznos.
