Regi az előbb vissza is fordult, azaz már hátról hasra és hasról hátra is menni fog a forgás. Persze mi mást akart elérni, mint a laptopot. Olyan érdekes, hogy ezek a mai gyerekek teljesen rá vannak izgulva a tévére, a távirányítóra, a laptopra, a mobiltelefonra. S nekik már annyira, de annyira természetes is lesz mindez. El sem tudják majd képzelni, hogy valaha fekete-fehér tévé volt, azt, hogy semmilyen nem volt, főleg nem, hogy régen vezetékes telefonon tartották egymással az emberek a kapcsolatot és nagy szó volt, ha valaki kapott vonalat meg órákat kellett várni a kapcsolásra.
Valamelyik nap is nagyon aranyos volt a kisasszony. Ha kettesben vagyok vele, csak fürdetés után kapcsolom be a tévét, hogy a fél hetes híradó végét még elcsípjem. A készüléket ugyan nem kapcsoltam be, de a gyerek bámulta a sötét képernyőt, mert a konyhából hallotta a hangot és tudta, hogy fürdés után mindig van benne kép. Ricsi pakolászott és nézte. (Nálunk mindenhol van tévé, csak a fürdőben nem.)
A szülőkkel most nagyon jó a viszony, visszavettek. Biztosan idegesítette őket a bátyám esküvője, betegsége és azért volt velük nehéz. Mondjuk illúzióim sincsenek, hogy ez az idill örökké tart majd, de most élvezem. Nem szólnak be, nem szólnak bele a dolgokba, a gyerektől elfogadják, ha rossz kedve van, szóval minden oké. Éljen.
A kertben viszont meghalt az egyetlen nagy fánk, a tiszafa. Jövő héten kivágják. Valószínűleg gömbszivart ültetünk a helyére, hogy legyen valami árnyékunk. Hiányozni fog, mert ez volt az utolsó nagy fa, amit még az előző tulaj ültetett. Gyönyörű kerttel vettük át a házat, de már semmi nem maradt belőle. Részben az építkezés miatt kellett kiszedni a bokrokat, részben maguk pusztultak ki a fák, mert befutotta őket a borostyán és mindentől elszívta az életerőt. Egyedül a tiszafa maradt meg, tavaly még nőtt, zöldellt, élvezte, hogy megszabadítottuk a borostyántól. Mondjuk egy Harry Potter-féle forradást szereztem tőle, de már az is alig látszik. A szülésnél, amikor erőlködtem, még jobban kijött a heg.
Regi mostanában egy angyal. Jó, vannak hisztisebb időszakok, de ezt leszámítva annyira aranyos és békés, hogy hihetetlen. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy itt van velünk. Múltkor három kilométeren keresztül ordított, mire a plázából hazaértünk, a végére berekedt, az én idegeim meg csimbókokban lógtak. Éhes volt, én viszont úgy voltam vele, hogy húsz perc alatt hazaérünk, nem állok meg, otthon kap enni, hiszen két órája evett. Nem jött be a terv. Az étvágya egyébként elég hullámzó, a rossz és a nagyon rossz között mozog, ennek ellenére jó a súlya és a gyerekhúzó manók minden éjjel itt vannak. Olyan, mintha minden éjszaka nőne, nagyon hosszú már. A hat hónapos mérlegelésen 66,5 centi és kb. 7,5 kiló volt. Most már szerintem 68 centi biztosan van. Mindenki meg is jegyzi, hogy milyen hosszú gyerek. Meg szép. Azt meg a kisasszony imádja, ha udvarolnak neki. Kis nő!
Az alvással továbbra sincs gondja. Napközben általában csak 20-40 perceket alszik, este pedig nyolc-fél kilenc körül fekszik és 6.14-kor kel. Ma mondjuk fél hatkor sikerült ébrednie, mert éhes volt. Két deci tápszert le is nyomott, ami nála nagy szó, amellett, hogy 240-nek kellene lennie egy adagjának. Neki viszont inkább a zöldség és a gyümölcs kell. Apám szerint nyugodtan mehet minél több főzelék, hogy a tápszer ne terhelje túl a veséjét, a védőnő szerint tegyem bele a tápszert a főzelékbe, mert a tápszer kell. Én meg igazodok a gyerekhez: ha tápszert akar, azt kap, ha gyümölcsöt vagy főzeléket, azt. Megtömni úgysem tudom.
Talán azt még nem írtuk, hogy voltunk újra a szemésznél. Megint öt perc alatt végeztünk, megállapították, hogy ez egyszerű csecsemőkori kancsalság, kinövi, de azért fél év múlva vigyük vissza még egyszer. Örültem neki, hogy nem kap szemüveget, mert el sem tudtam képzelni, hogy lehet azt megoldani, hogy hat hónaposan hordja is, de ne is nyomja a fejét, az orrát. Viszont a pupillatágítótól akkora volt a pupillája, hogy alig látszott az írisze. Még mindig nem állt vissza teljesen, így fényérzékenyebb a szokásosnál is. De kapott szép napernyőt a kocsijára. Narancssárgát, mert sötétbarna nem volt.
