Nem tűntem el, élek, élünk, csak sok a dolog. Most, hogy itt a nyár, a jó idő, sokat mászkálunk, teszünk-veszünk a kertben és naponta kétszer mosom fel a lakást, mert mindig behozzuk a koszt. Vagy éppen a kutyagumit. És ha én nem mosok fel, akkor a lányom kénytelen felnyalni a padlót. Na jó, egyébként is felnyalja, a szó szoros értelmében, de így csak jobb a lelkem, hogy tisztát nyalogat. De tényleg nyalja! Adok neki enni, nem éhes, nem onnan akar jóllakni. Elkezdődött valami kúszásféleség előre is. A lábát már teljesen jól használja, a kezét még nem szabályosan, de ami késik, nem múlik. Nagyon ügyes, kifejezetten jót tett neki a torna. Ott meg csak egy a lényeg: hogy aludjon és egyen előtte, illetve legyen egy kisgyerek még, akit nézhet. Imádja a gyerekeket. Szerintem legszívesebben egy játszótéren élne. S ha oda még a kutyákat is beengednék, akkor érezné magát igazán a Kánaánban.
Nő a foga, szenved tőle. Meg én is, mert rossz, hogy nem tudok neki segíteni. Kenegetem neki Dentinox-szal, de azért biztosan feszíti az ínyét, mert néha felsikít. Máskor meg bőg, mert nem lát. Ez már a szeparációs szorongás lenne? Néha még olyan jól elvan egyedül percekig is. Mondjuk ha nagy csend van, inkább ránézek, ilyenkor szokta általában az újságokat enni, vagy éppen a számlákat tépni. Eddig a kutya ette és tépte. :)
R-rel is minden rendben. Ha tud, jón haza a munkából, de azért sokszor 12 órázik még mindig. Minden harmadik héten tutira, a többi meg a ráadás. Most még korábban is megy be, mert a lány hatkor ébresztőt fúj és nem tud magával mit kezdeni itthon indulásig. Ha meg nem a lány ébreszt, akkor az apja engem, mert megszokta, hogy hatkor kipattan a szeme.
No meg állandóan túrnak a házunk előtt. Eddig szennyvíz-csatornát építettek, most kicserélik a vízvezetéket. Megszámoltam, a mi házunk előtt minimum ötször túrták fel az utat meg a földet és temették vissza. Ötször öt hét alatt. Mindig más csapat, de ugyanaz a cég. Nem lehetne ezt jobban átgondolni, így elég költséges. Egyszer kicserélték a fővezetéket, egyszer a hozzánk bejövőt, egyszer a szomszédhoz menőt, egyszer új tűzcsapot hoztak, ma meg kiszedték a régit. Mindezt egy öt méteres szakaszon, úgy, hogy folyamatosan elállják a kapubejárót. Sokszor mondjuk már az utcába sem lehet bejutni, mert mindkét oldalt nagy teherautók parkolnak az út közepén.
Aggódok is a fák miatt. Jóval magasabbak a fenyők a házunk előtt, mint maga a tető, és így, hogy állandóan bolygatják a gyökerüket, félek, hogy kipusztulnak. Bolygatják, megnyesik a gyökeret, nem lesz ez így jó. S ez régen egy olyan csendes utca volt, hogy felkaptam a fejem, ha valaki elment az ablak előtt. Most meg minden reggel remeg az ágy alattam. Legközelebb csak olyan utcába költözök, ahol vadonatújak a vezetékek. Haha.
