Régen, nagyon régen, 16 évesen voltam először szerelmes. A kapcsolat nem bontakozott ki igazán, én nem az az ágyba bújós kamasz voltam, sőt. De azért elég sokáig jártunk együtt annak ellenére, hogy 14 év korkülönbség volt köztünk. Aztán ő hazament Manchesterbe, se szó, se beszéd, így megszakadt a kapcsolat. Amikor főiskolás voltam, akkor valahogy újra felbukkant az életemben, gondolom, ő írhatott levelet, mert én nem tudtam az angliai címét. Leveleztünk, eljött Budapestre, találkoztunk, elcseszte, elcsesztük. A lényeg annyi, hogy ő második este atom részeg volt, én meg ezt nem tudtam tolerálni. Mondjuk számíthattam volna rá, kamaszként is éreztem, hogy az alkoholizmus felé csúszik, de hittem, hogy majd én megváltoztatom, értem megváltozik, hiszen szeret.
Tavaly fel akartam vele venni a kapcsolatot, hogy tudjam, él-e. Valamiért rossz érzésem volt. A fiát találtam meg a Facebookon, írtam neki, hogy az ő apja-e Phil, visszaírta, hogy sajnos igen, megadta az e-mail címét és mondta, hogy szól neki, hogy keresem. Ebből lehetett érezni, hogy nem sokat változott a helyzet. Gondolom Danny valóban szólt, mert Phil regisztrált a Facebookon, megpróbált megtalálni, de annyian viseljük ugyanezt a nevet, hogy nem engem jelölt be. Végül én találtam meg, írtam neki egy sort tavaly nyáron. Mire ő áprilisban írt az üzenőfalra, hogy én miért maradtam a megyében, hiszen többre lettem volna hivatott, de nem volt bátorságom lépni. Meg hogy ő szeretett, de én nem értettem meg, és ez örökké fájni fog mindkettőnknek. R. szerint nem beszólogatós a levél, szerintem az.
Két napig agyaltam, aztán válaszoltam neki. Felkavart. Én is szerettem, tényleg, őszintén, szívből, nagyon. Iszonyú okos, intelligens, művelt, kedves ember. De valóban nem tudok mit kezdeni az alkoholizmusával, amiből valószínűleg máig nem mászott ki. És nem értem, hogy ha fél évvel azután ír, hogy én kerestem, miért ezzel kezdi, hogy miért nem költöztem el és hogy ő szeretett, de én nem értettem. Én is hasonló stílusban válaszoltam. Gondolom, megint fél év szünet következik, míg ír. Talán nem is baj. Én csak szerettem volna megnyugodni, hogy minden rendben van vele, mert tőle magától semmit nem akarok. Ez már a régmúlt, lezártam.
