Holnap csavarozok, fúrok-faragok. A lány ugyanis egyre több helyre kapaszkodik fel és kezd veszélyes lenni. Kinézte a nagytévét is. Szép lenne, ha a 100 centis pla.mát magára rántaná és az a legszebb, hogy képes lenne rá. Meg a játékos polcot meg egyebeket. De holnap mindent megerősítek.
Pár hete a nagy kádban fürdik, nem is volt neki furcsa a váltás. Nagyon élvezi, játszik. Ma
fürödtem (máskor is szoktam), állt a kád mellett és nagy szemekkel nézett, hogy miért én vagyok ott helyette. Mondjuk estére annyira elfáradt, hogy megváltásként élte meg, amikor letettem aludni. De nem sírt, nem hisztizett, csak a szobájába érve lerogyott a játszószőnyegre, hogy akkor ő alszik. Ja, a nappaliban megint játékok vannak. Meg már a hálóban is. Tegnap éjjel R. belerúgott a hernyóba véletlenül, az meg elkezdett zenélni. Nagyon jók ezek a zenélő, beszélő játékok, de naponta százszor meghallgatni őket heteken keresztül nem nagy élmény. De a lényeg, hogy neki tetszik.
Ma voltunk a szüleimnél is. Mázlija volt, mert simogathatta (azaz nyúzhatta) a kutyát. És akkor el is kezdett beszélni. Szerintem a szüleim azt hiszik, néma a gyerek, de nem az, sőt. Csak akkor magyaráz, ha kettesben vagy hármasban vagyunk. Ugyanez igaz a hangos nevetésre is. Nem könnyen oldódik fel, ez tény, de nem baj, ő ilyen.
Ha lakást veszek legközelebb, jobban elkülöníthető helyiségeket keresek. Most ugyanis gond, hogy nem tudjuk igazán élni az életünket. Regi ugyan nem ébred fel, ha mélyen alszik, de csak fülelek, hogy mocorog-e, ha hangosabban beszélünk, mert mondjuk a nappaliból kommunikálunk a hálóba vagy jó hangosat tüsszent R. Őt meg bosszantja, ha rászólok, ami jogos, de nem tudom, mi lenne a megoldás, ha már ilyen, nagyjából egybenyitott a ház.
