Minden nap ámulok, hogy Regi mi mindent tud már vagy éppen akar tudni. Az új, kedvenc játékán tökéletesen tisztában van vele, hol kell bekapcsolni, sőt azt is tudja már, hogy ahhoz, hogy a labda kiemelkedjen (levegő fújja fel) és ki tudja venni, ahhoz be kell indítania. Ezzel a játékkal mellesleg fél órákig elvan. A lényeg, hogy lásson közben, mert pár percnél, vagy éppen másodpercnél többet nem tölthet egyedül. Viszont, ha előre elmondom, hogy most kimegyek, hogy behozzam ezt vagy azt, akkor megvár és nincs üvöltés.
Újabban mindenhova fel akar mászni. A lefelé tolatás gyönyörűen megy, aztán egyszer megmutattam, hogy kell tennie a lábát, hogy feljusson az ágyra. Azóta nincs megállás. Múltkor rajtam keresztül mászott fel a kanapéra (én szokás szerint a földön feküdtem, mert éppen iszonyúan fájt a derekam), de ha két párnára áll, akkor is feljut.
Egészségügyileg - lekopogom - továbbra is minden oké. Nagyon jó az immunrendszere, szerencsére. Mi már kevésbé vagyunk jól az apjával. R. életében először elcserélte az ügyeletét, annyira rosszul van. Szombat óta folyamatosan fáj a feje, kis túlzással marékszámra ette a fájdalomcsillapítókat, de nem használt, aztán kapott érgörcsoldót, az ideiglenesen segített. Hiába alszik éjszaka (most már többnyire gyógyszerrel, hogy egyáltalán el tudjon aludni a fájdalomtól), reggel ugyanúgy hasogat a feje. Azt mondja olyan, mintha abroncs szorítaná. Így hétfőre bejelentettük egy ismerős neurológushoz, aztán, amikor mondta, hogy hazajön pihenni, aztán visszamegy dolgozni, megkértem a dokit, hogy holnap mehessen hozzá. Egyébként is készült már egy menedzservizsgálatra, na, ez most nagyon sürgős lett. Közben rettenetesen fáradt, szerintem halálosan kimerült. Volt egy nagy projektje, amit persze a napi 12 órás munka mellett csinált, hétvégén is majdnem mindig dolgozott és besokallt a szervezete. Csütörtökön este fogadták el a projektjét, pénteken már nem volt jól, szombat óta meg főleg nem. Nálam is mindig ez volt: amikor lazíthattam kicsit, akkor jött ki minden fizikai gondom, addig nem, mert pörögtem. Nagyon féltem, remélem, nincs nagyobb gond, csak kimerültség, mert azon pihenéssel lehet segíteni.
Közben meg valószínűleg volt egy testvérke-kezdeményünk. Vártam is, meg nem is, hogy megy vagy marad, mert sokáig pecsételgettem, mint anno Reginél, aztán hat nappal az után kezdtem el durván vérezni, hogy meg kellett volna jönnie. A teszt negatív, de Regit is egy héttel a nem várt után mutatta ki, addig nem. Részben nagyon szerettem volna, részben meg önző módon azt éreztem, hogy most olyan jó a lányommal, olyan okos, értelmes, hogy nem szívesen vennék el tőle egy perc figyelmet sem. Márpedig egy testvér azt jelenti, hogy nemcsak rá figyelek. No meg pont a ciklus közepén volt egy olyan visszatérő betegségem (ami tíz éve nem hallatott magáról, csak éppen most), ami miatt nem biztos, hogy egészséges baba lett volna. Lehet, hogy ezért sem tapadt meg. Az azért jó érzés, hogy nincs már az a görcsös vágy, most tényleg úgy vagyok vele, hogy kaptunk a sorstól, Istentől egy egészséges, okos gyereket, akkor ne legyek telhetetlen. Ha kapok, kapunk egy másikat is, csak hálásak lehetünk érte, ha nem, akkor örüljünk Reginek. Minden nap többször hálát adok érte, hogy megszületett. Lassan egyéves. Ilyen gyorsan fog felnőni is?
