Tavaly nagyjából ilyenkor értünk haza a sétából. Délután még el akartam menni gumit cseréltetni a kocsin, az anyósomét mindig én viszem, a sajátunkat meg R., de szerencsére R. lebeszélt róla, ment az anyjával. Így nekem maradt a séta és nagyon jólesett. Furcsa, milyen apróságok maradnak meg néha. Akkor még nem tudtam, hogy egy nappal később már láthatom a lányunkat. S azt sem, másnap milyen magányosnak érzem majd magam a kórházban, hiszen addig hárman egy ágyban aludtunk, aznap este meg hirtelen mindenki egyedül.
Egy éve
2011.10.18. 19:14 - adopt
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://adopt.blog.hu/api/trackback/id/tr753312579
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
