Amióta Regi jár, nem jutok fel a netre. Meg sehova sem, csak ahova ő akarja. De nem panaszként mondom, csak megállapítottam.
Magam sem tudom mikor történt, de múlt héten vettem észre, hogy önállóan fel tud állni. Azaz már nemcsak felkapaszkodik, hanem feltápászkodik. Általában valamit cipel közben, minimum egy lufit vagy labdát, de van, hogy jó nehéz dobozokat szemel ki magának és szállítja őket. Már feléri az asztalt is. Ezt akkor vettem észre, amikor egy percre kiszaladtam a szobából, hogy a takarítás végeztével kivigyem a partvist, erre mire visszajöttem, lerántotta az asztalról a fél kilós ropit és boldogan ette a földről. Egyébként nem adunk enni a gyereknek, azért kell így szereznie kaját. Amíg ezt szedegettem, addig leborította a szárítót, aztán meg behozta a kabátját. Jaj. De ez mindennapos egyébként. Pakol, pakol és pakol. Mindent. Az összes bugyimat ismeri már a család, mert mindet kiszedi és kiviszi.
Pénteken voltunk az Ikeában. Jólesett kimozdulni, kicsit kettesben lenni R-rel. Huszonötezret költöttünk, ebből ötezer volt különböző rendelés barátoktól, rokonoktól. A többi Regi cucca. Na jó, nem igaz, vettünk magunknak egy lábtörlőt és két csomag szalvétát is. Kapott a kiscsaj egy alagutat, nagyon imádja. Tegnap éppen a hangrendszernél volt a vége. Több se kellett neki. Csak azt láttam, hogy egy kéz kinyúl és már szereli is le a hangosítónak a gombját, amit mellesleg nagyon jól tud, hogy nem szabad. De hát ha ő nem lát minket, akkor mi sem őt. A cserekereskedelmet is jól megtanulta. Sokszor, ha olyat rabol el, amit nem szabad, pl. a kést a mosogatógépből, elkérem tőle és adok helyette mást neki. Ő is próbálkozik ugyanezzel. És felmos és takarít... Komolyan mondom, veszek neki karácsonyra vödröt, lapátot és seprűt, hogy legyen sajátja. Annyira okos és annyit okosodik nap mint nap. De sajnos már nem baba, nem hagyja magát akármikor dajkálni, képtelen tíz másodpercig egy helyben maradni. Tudom, hogy nem is olyan régen még csak feküdt a mózeskosárban, de valahogy annyira hihetetlen, hogy ilyen is volt, és hogy máris megnőtt. S már félek attól a naptól, amikor el kell engednem bölcsődébe vagy óvodába. Nekem ez az egy nap nélküle is sok volt. Jó volt, de nagyon hiányzott azért. Anyámmal jól érezte magát, de azért voltak utózöngék, például nagyon nehezen aludt el szombaton és vasárnap is. Most bezzeg horkol. Tényleg, az normális, ha álmában horkol? Mindig. Akkor kezdte el, amikor náthás volt, de már régen nem az, ez a hortyogás viszont megmaradt. Korábban arra gondoltam, hogy azért van ez, mert ujjszopás közben az egész orrát betakarja a kezével, de ha mélyen alszik, akkor nincs a keze a szájában.
Holnap megyünk Varázsénekre, meg talán délután játszóházba. A Varázséneket nagyon szereti Regi, mondjuk mindent szeret, ami zene. Amint dallamot hall, azonnal bulizik, most már nemcsak a kezével, hanem a fenekét is rázza. Nem tudom, kitől örökölte, se az apjának, sem nekem nincs hallásom. A játszóházba meg szeptember óta készülünk csak soha nem jutottunk el. Mondjuk lehet, hogy most sem fogunk, mert vagy ma vagy holnap hozzák a karácsonyi ajándéknak kapott szárítót. Sokáig tiltakoztam ellene, de ha minden igaz, így nem kell vasalni a dolgok többségét. S nekem mostanában nincs időm vasalni, mert Regi mászik fel a vasalódeszkára én meg rettegek, hogy a fejére pottyan a vasaló. Mi viszont mindent vasalunk, csak a fehérneműt és a törölközőt nem, így halomban áll mindig a tiszta ruha. Most éppen nem, mert R. hétvégén kivégezte őket, jaj, nagyon jó volt úgy felkelni, hogy minden ki van vasalva, sőt el is pakolta őket.
