Igazából mindene megvan a gyereknek, így nem igen vettünk neki ajándékot. Nem így a nagyszülők. Tudom, csak jót akarnak, de amikor annyi mindent kap a gyerek, mint egy egész intézet, az azért nem jó. Össze sem tudom szedni, mit kapott. R. édesanyja vett neki egy overált, ez nagyon szép, vett neki több Bogyó és Babócát meg egy Varró Danit (ezt én kértem), egy csomag kártyát, mert a gyerek szereti szórni. (Párat már meg is tépett aznap éjjel). Kapott tőle zsírkrétát, játékgyűjtőt, poharat, kis vasutat, ez nagyon aranyos. Anyáméktól kapott egy rakás ruhát, több mint húszat. Mondjuk ezek turkálósok, csak az alkalom volt adott, hogy most adják át. Kapott Duplót, ez nagyon jó, próbál is játszani vele, kapott egy fonott babakocsit, babával. Meglepett, de tetszik neki, tologatja, a babát is beleteszi, na jó, néha fejjel lefelé, de legalább beleteszi. Kapott formakirakót az egyik dédnagymamától. Kapott egy csomó plüss állatot, kis hátizsákot és ezer apróságot. A távolabbi rokonoktól kapott fürdőköpenyt, ez isteni, soha nem jutott volna eszembe, de fürdés után tök jó volt, hogy ezt adtam rá és nem kellett a pizsamára plusz nadrág meg pulcsi, kapott egy kis, fonott karosszéket. Meglepett, de ez is tetszik neki, illetve egy dobot. Az egyik unokatestvértől meg egy furcsa babát kapott. Ha megnyomjuk a hasát, valami hangot ad és kitátja a száját. Bocsánat, de olyan ilyenkor, mintha szopna. Szilveszterkor bevetjük, másra nem jó.
Az a baj, hogy a gyerek ennyi ajándékot fel sem tud fogni, nemhogy értékelni. Így egy részét eleve elraktam, majd később elővesszük őket. Jövőre majd próbáljuk irányítani az özönt, szerencsésebbnek tartom, ha egy kap egy alapjátékot és a többiek ahhoz vesznek alkatrészeket. Mert ez így sok volt. Nekem is, nemhogy neki. De ez nem panasz akar lenni, hiszen tök jó, hogy ennyire szeretik Regit és kényeztetik.
Közben az egész ünnep arról szólt, hogy milyen aranyos Regi. S tényleg az, imádom. De valahogy nem tudtam kiverni a fejemből, hogy milyen lehet ezt az állandó ajnározást elviselni a bátyám feleségének, aki szeretne gyereket, de amíg Gergő nem jön rendbe, addig esélyük sincs rá. S ki tudja, mikor jön el az ő idejük, miközben a biológiai óra ott is ketyeg. Most lesz 34 éves szilveszter után. Én is pánikolok kissé, bár az elmúlt napokban sokkal többször gondoltam azt, hogy elég nekem egy gyerekkel megbirkóznom. De persze, a szívem mélyén vágyom a kettőre és még mindig sajnálom, hogy lemondtunk az örökbe fogadásról. Önző vagyok, mert csak feltartottuk volna a sort, hiszen tudom, hogy az a pár, aki velünk egy időben adta be a papírját, még mindig nem kapott babát. De már célegyenesben vannak. Ehhez viszont három és fél év kellett, ha jól számolom. S ez iszonyúan sok. De közben ott van bennem, hogy egy gyereket, aki ránk várt, konkrétan ránk várt volna, cserben hagytam. Mindegy, ebbe most nem megyek bele.
