Egyre jobb és élvezetesebb két gyerekkel az élet. Megmondom őszintén, nekem most már az egy gyerekes verzió nagyon könnyűnek tűnik, nyilván azért, mert van rutinom, egy pillanatig nem okoz gondot az etetés, pelenkázás vagy bármi egyéb. Lazábban is kezelem a dolgokat, néha már bánt is a lelkiismeret, annyira lazán, de nem érek rá tökölni. Az már inkább baj, hogy Regi játékbabának tekinti Zoét. Ma például lerántotta a pelenkázóról, valamelyik nap meg az ágyról. Mindezt úgy, hogy ott álltam mellettük. Az ágyasnál éppen hátat fordítottam negyed percre, míg kivettem egy bugyit a fiókból, ma meg egy body-t vettem elő a szekrényből. S mondom úgy, hogy ott voltam tíz centire a gyerektől,mégis megtörtént a baj. Eddig igyekeztem elnéző lenni Regivel, de ma már nagyon megszidtam, egy ideig nem is játszottam vele, hogy tanulja meg, nem szabad ilyet csinálni. Nem akar ő rosszat, csak arrébb tenni, lefektetni vagy éppen öltöztetni, büfiztetni Zoét. Ha sétálunk és sír a kicsi, néha megpróbálja kiszedni a kocsiból. Hogy azért, mert meg akarja vigasztalni vagy azért, hogy hagyjuk el, nem tudom, mivel nem beszél. Oké, tudom, hogy mindig ott kell lenni mellettük, azt is, hogy nem lehet őket szem elől téveszteni, de hogy menjek így WC-re? Nem halaszthatom mindig akkora, amikor alszanak, főleg hogy naponta másfél-két liter szoptatós teát iszok, a tea meg mint tudjuk, vízhajtó. Arról hogy esetleg letusoljak vagy két percre magamra maradjak a a WC-n, esélyem sincs. Egy ideig azt hittük, Zoé biztonságban van a rácsos ágyban, de nem. Regi be is tud mászni hozzá, ha akar, eddig szerencsére csak úgy ment, hogy Zoé nem volt benne, másrészt a rácson keresztül megfogja a kezét és megpróbálja kihúzni, ami persze nem megy, de azért nem adja fel. Zoé meg koppan, a szó szoros értelmében. Már kifejlesztett egy sírást, amivel jelzi, hogy jaj, Regi bánt. Azt sem szeretném, hogy eltiltom Regit Zoétól, egyrészt ettől még titokban gyötörheti, másrészt nem fogja szeretni. Így marad az, hogy hátulra is növesztek szemet vagy kifejlesztem a nyolcadik érzékemet vagy nem tudom. Aki ezt olvassa, annak ötlete esetleg? Minden tanácsnak örülnék.
Az éjszakák egyre jobbak. Már csak fél öt körül kel enni, de este csak fél tíz, fél 11 körül alszik el úgy, hogy délután ötkor, fél hatkor ébred. Már tudja, hogy akkor jön a fürdetés. Lehet, korai, de így, hogy fél hatkor fürdetek, aztán etetek, aztán fél hétkor kezdem ezt Regivel, így Regi nyolcra stabilan ágyban van. Igényli is, hogy így legyen, nem tiltakozik a fektetés ellen, csak azt várja el, hogy ott üljek mellette, míg elalszik. Nekem meg jól is esik ott maradni, ha R. is itthon van, akkor ilyenkor Regivel összebújunk, ha nem, akkor Zoé is ott van velünk egy ágyban, és úgy beszélgetek a nagylánnyal, elmondjuk, mi történt aznap, nézegetjük a kétszáz mesekönyvet, amit odahord aznapra. Mindig ő választ, melyik legyen.
Regi mostanában mintha beszélne. Részben felbukkannak új szavak, részben állandóan kérdezi, hogy mi micsoda a könyvben és olyan nagy a passzív szókincse, hogy minden nap meglep. Megtanulta a nemet is, na, azt naponta vagy százszor hallom, de nem baj. Olyan aranyosan mondja.
Hihetetlenül sok legyünk van. Nem tudom, honnan jönnek. Ma legalább ötvenet lecsaptunk, de még ugyanennyi köröz körülöttünk. Zoét szinte megszállják. Kiakasztó. Gyorsan utánanézek, mit lehetne ellenük tenni, mert Chemotoxot nem találtunk sehol, aztán ha felkelt Regi, irány a játszóház. Nem érdemli meg a mai viselkedése miatt, de nem akarom feleslegesen büntetni. Neki már az is nagy törés volt, hogy egy órát duzzogtam. Le is vágott egy hatalmas hisztit ma a nagyanyjánál ebéd előtt.
