Ez lesz az első éjszakánk gyerekek nélkül. Furcsa. Kongóan üres a ház. A kádban több mint egy órán át áztattam magam. R. kérdezte is, hogy mikor volt erre utoljára alkalmam. Hááát, több mint két éve, de akkor nem tudtam még értékelni a szépségét, Amikor fürdünk, Regi mindig ott sertepertél, sokszor be is száll mellénk. Aminek megvan a maga varázsa, jó vele játszani.
Az elmúlt éjszakánk isteni volt, Zoé este hétkor evett, nyolc körül elaludt és csak egykor, illetve fél ötkor ébredt újra. Igaz, akkor vissza sem aludt, így fél hatkor átadtam R-nek és visszabújtam Regi mellé a nagy ágyba, mert persze ötkor ő is megérkezett közénk. De hatkor Regi azzal keltett, hogy pisilnie kell és láss csodát, valóban pisilt, jó sokat és szinte száraz maradt az éjszakai pelenkája, holott erre még nem volt példa. Haladgatunk, de nem erőltetjük a szobatisztaságot.
Az előző éjjel viszont tragikusan rossz volt. Nagyjából egy órát aludtam, azt is sok apró részletben, így ötkor már sírtam a fáradtságtól. A legtöbbször az a baj, hogy egyelőre nappal sem alszik egy időben a két gyerek.
Zoé egyre ügyesebb. A fényt már nagyon régen figyeli, ahogy az is régen jellemző rá, hogy követi a szemével, a fejével a játékokat. Regi meg egyre ritkábban bántja, lassan érzi, hogy meddig mehet el. Zoé altatásánál úgy tűnik az válik be, ha a csempekályha mellé tesszük a kutyakosárban, így be is szereltem oda a légzésfigyelőt, hasra fordítjuk, ami nem annyira ajánlott a bölcsőhalál miatt, de ő is, akárcsak Regi így alszik jobban. Ilyenkor nem kell cumi sem, a keze sem. Az ágyát nem igazán szereti, gyanítom, hogy az ablak közelsége zavarja, valószínűleg fázik ott, így hosszútávon majd át kell rendezni a szobájukat.
Vendéget várunk, nyolcra ígérkezett, de még sehol senki. Utálom a pontatlanságot, főleg, ha vacsorával készülök.
