Tegnap eljött az én napom, voltunk turkálni. Általában évente kétszer megyünk, most jött el a második alkalom. Találtam egy csomó inget R-nek, meg jó néhányat magamnak. Más, kellemesen kivágott top nem került az utamba, de semmi baj. Hoztam egy csomó babaruhát is. Az egyik kollégánk kisfiára a fele kicsi lett, amit neki szántam. Lassan megtanulom, hogy inkább szemmérték alapján induljak el, ne higgyem el, hogy a ruha 3-6 hónapos gyerekre jó. Mert ebben az esetben a három hónapos gyerekre a 6-9 hónaposak mennek rá. Pedig vagy harminc ilyen méretűt félredobtam. Na, mindegy. Abban bízok, Barnira jók lesznek a pólok, azok legalább 4-5 évesekre valók és Barni 3 éves múlt. Meg hogy a keresztlányomra is passzol majd a nadrág, bár az ő esetében nagyon visszafogtam magam, mert szerintem nem szeretik a turis cuccokat, csak nem mondják. Ja, meg ott van még Janka, aki még nem született meg, így biztos jók rá a ruhák a mostani nagyságában. Az más kérdés, mi lesz, ha kibújik a pocakból. Mindegy, a lényeg, hogy egészséges legyen. A turkálóban kérdzték is, hány ismerősünknek van gyereke. Mondtam, hogy soknak, aztán rájöttem, hogy a hozzánk igazán közel állók közül csak egynek nincs.
Lassan be kellene fejeznem a menstrálást. Most három hétig tartott, jó lesz már megszabadulni tőle. A baj csak az, hogy igazán el sem kezdtem még. Remélem, csak kompenzálni akar a szervezetem. Jobbra nem is gondolok. Nem merek. Minek?
Holnap jön a barátnőm. Várom. Remélem jó lesz. Majd írok róla.
Furcsa hangok vannak mostanában a házban. Mintha leesne valami. Vagy dőlne. Remélem, nem omlik össze. De lehet, hogy szellemek járnak? Öreg Lipták visszajár? Mondjuk ma alig bírtam bezárni a bejárati ajtót. Azon gondolkodtam, hogy mi a rosszabb: ha be sem tudom csukni vagy ha csak a zárat nem lehet ráfordítani. De aztán megjavult.
