Ma délelőtt megjártuk a gyámhivatalt is. Egy órát töltöttünk ott. Nagyon normális volt az ügyintéző, főleg, amikor rájött, hogy ki az apám. Innentől kezdve szerintem eldöntötte, hogy az apám teljes mellszélességgel kiáll az ügy mellett. Szerintem amint találkoznak, elújságolja, hogy járunk nála, így jobbnak láttam közölni ezt a lépést az édesapámmal is, hogy ne érje váratlanul.
Ahhoz képest, hogy miket olvastam a fórumokon a szőrös szívű, aktatologató gyámhivatalokról, kellemes élménnyel távoztunk. Igaz, itt is el kellett mindent mondanunk magunkról, a motivációnkról, a megismerkedésünkről, arról, hogy milyen gyereket vagy gyerekeket szeretnénk és miért. Ha jól számolom, ő volt a negyedik hivatalnok, akinek elmondtuk annak ellenére, hogy le is volt írva. De mindegy. Egy érdekes dolog felmerült: mint a nő mondta, nemcsak a TEGYESZ, hanem ők is közvetítenek ki gyerekeket. Korábban nem értettem, hogyan borulhat az egyébként kötött sorrend. Hát így. Azt mondta a nő, hogy sokszor be sem kerül a rendszerbe egy-egy gyerek, akit örökbeadhatónak nyilvánítanak, mert ha tudják, hogy van alkalmas örökbefogadó, akkor szólnak neki. Így történhetett, hogy egy héttel a határozat kiadása után újszülött babát kapott egy pár. Ebből a szempontból pedig jól jöhet, hogy bírja az apámat. (Kis számító vagyok!) Furcsa volt, amikor mesélt egy ötéves kisfiúról, akit nemsokára örökbefogadhatónak nyilvánít, mert mint mondta, szíve szerint hazavinné, annyira okos. És van egy féléves testvére is. Nem tudtam eldönteni, hogy rábeszélni akar minket vagy ezt csak én gondolom. Végül azzal zárta az eszmefuttatást, hogy végül is valahol meg kell húzni a határt és ez a gyerek már ötéves. Így, hogy nem látjuk a gyerekeket, olyan távolinak tűnik mindez, ha látnám, lehet, hogy azonnal módosíttatnám a korhatárt. De jól van ez így, hogy az embernek csak azt a gyereket mutatják meg, aki szóba jön. Különben se legyen türelmetlen az ember, mindenkinek megvan a neki szánt gyerek - mondom én. Persze marha türelmetlen vagyok.
Végre volt alkalmunk megkérdezni azt is, mit tanácsol, mikor szóljunk a munkáltatónak. Azt mondta, hogy akkor, ha már van gyerek kilátásban, mert ehhez senkinek semmi köze. Ha veszélyeztetett terhes lennék, akkor is egyik pillanatról a másikra lépnék ki a cég életéből egy időre, különben is, a mai világban az semmiképpen nincs biztonságban egy esetleges létszámleépítésnél, aki bejelentette, hogy gyereket szeretne vállalni. Attól bizony könnyen megválnak.
Környezettanulmány kedden délután lesz. Ja, és az is szerencsés volt, hogy azonnal lemondhattunk a fellebezési jogunkról, ami 15 nap. Máshol ezt sem hagyja a gyámhivatal. Eddig minden simán ment. Éljen! Bízzunk a hasonló folytatásban. Igaz, az kicsit elkeserített, hogy egy tavaly nyári fórumbejegyzés szerint egy pár, amelyik testvérpárra vár, 2,5 éve nem kap gyereket. Erre mondta a csaj, hogy a mi esetünkben a 0-3 év elég tág intervallum és az, hogy egy gyereket vagy testvért is fogadunk, szintén meggyorsíthatja az ügyintézést. Ezen kívül olvastam ma egy nőnek a blogját, hogy 37 évesen tudta meg, hogy örökbefogadták és ez sokként érte. Időben el kell mondani, ezt nem szabad majd elfelejtenünk.
Tudom, hülyeség, de még mindig úgy érzem, októberben jön az a bizonyos telefon. Szép lenne...
